Július-augusztusi összevont lapszámunkban már írtunk a nyár végén, kora ősszel vethető pázsitfű-pillangós keverékekről és a rövid életű kaszálókról. Sajnos az ország jelentős részén nem volt elég csapadék a nyár folyamán. Ezért vagy nagyon nehéz, vagy szinte lehetetlen volt a jó magágy előkészítése.
A direktvetőgépek használata jelentős segítséget ad ilyen esetekben. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a csírázáshoz és a csíranövény fejlődéséhez kiemelten fontos szerepe van a víznek. Kisebb károkat okoz, ha a csapadékhiány annyira nagyfokú, hogy az elvetett magok el sem kezdenek kicsírázni. Ilyenkor a magok nyugalmi állapotban maradnak, és csak a megfelelő mennyiségű víz rendelkezésre állása mellett indul meg a csírázás. Ez a jelenlegi csapadék-előrejelzések alapján akár késő őszig is eltarthat. Az októberben vagy novemberben csírázó pázsitfüvek azonban kevésbé lesznek ellenállóak a téli faggyal vagy a gombás megbetegedésekkel szemben, hiszen a gyökérzetük még kevésbé fejlett, a hajtásaik pedig még mind újak.
Az ősszel (szeptemberben és októberben) vetett, tömegtakarmányként felhasznált kalászos gabonanövények a téli és tavaszi csapadékot hasznosítják.
Az őszi vetésű kalászos gabonák legnagyobb előnye, hogy kevésbé vannak kiszolgáltatva a csapadékhiánynak és a hőstressznek. A termésbiztonság mellett nem szabad elfeledkezni a kedvező beltartalmi összetételükről sem. Viszonylag magas fehérjetartalommal (14–18%) és könnyen emészthető rosttartalommal rendelkeznek, ezért kiváló takarmányt szolgáltatnak a kérődző állatoknak.
A kalászos gabonák közül a rozst kell legkorábban vetni, és ez lesz az első betakarítandó növény is tavasszal. Általában szeptember elején vetjük, és már április elején le is kaszáljuk. Kifejezetten szilázsnak nemesített fajtarozsokat és hibridrozsokat kell választani. Ezek zöldhozama átlagosan 15–20 t szilázs/ha között alakul, de kedvező körülmények között akár 38–42 t/ha is elérhető. Kiváló minőségű tömegtakarmány készíthető belőle, elsősorban erjesztéssel. Legnagyobb hibája, hogy viszonylag rövid idő áll rendelkezésre a betakarítására. A növény beltartalma ugyanis akkor a legkedvezőbb, amikor még a kalász hasban van, vagyis még nem kezdődött meg a kalászolás fenofázisa. A takarmányvizsgálatok kimutatták, hogy a tejes viaszérés fázisában ugyan több a keményítő a növényekben, de a rosttartalom emészthetősége jelentősen romlik, ami a takarmány energiatartalmának csökkenését eredményezi. A rozsnövény fejlődése igen gyors, ezért rendszeresen ellenőrizni kell, hogy melyik fejlődési fázisban van az állomány. Ahhoz, hogy ne csak pár nap álljon rendelkezésre a kaszálásra, érdemes több fajtát (fajtarozst és hibridrozst vegyesen) is vetni. Ezek tenyészideje eltérő hosszúságú, így akár 10–12 nap is rendelkezésre állhat a gazdálkodóknak a betakarításra. További nehézséget okoz a betakarításkor a kora tavaszi időjárás változékonysága. Április elején gyakran csapadékos és hűvös az időjárás, ami elsősorban a fonnyasztás időszakában okoz nagy problémát. A biztonságos erjedéshez ugyanis ajánlott 30%-os szárazanyag-tartalomig fonnyasztani a lekaszált zöldtömeget. Lehetőség szerint ez ne tartson 2 napnál tovább. Azonban a hűvös, párás április ezt sokszor megnehezíti. Mindenképpen érdemes szársértő kaszával dolgozni, hogy felgyorsítsuk a vízvesztést. Az acélverőujjas szársértő például kellően meg tudja sérteni a rozs szárát. A nagy zöldhozamból pedig egyenesen következik, hogy rendterítésre is szükség van. Sajnos a takarmány így könnyebben szennyeződik a talajjal. Ennek mérséklésére nem a rendterítés elhagyása a megoldás, hanem a magasabb tarlóra kaszálás. A hagyományos 4-5 centiméter helyett érdemes legalább 6-8 centimétert hagyni. A magasabb tarló nemcsak a talajszennyeződés mértékét csökkenti, hanem megemeli a renden fonnyadó zöldtömeget is, így a levegő a rend alatt is áramlik, segítve a gyorsabb vízvesztést.
A teljes cikket a MÁL szeptemberi számában olvashatják










































