Az utóbbi hetekben egyre több jel és adat utal arra, hogy a tejpiac túl van a mélypontján. Persze ez nem azt jelenti, hogy az ágazat kint van abból a már-már feneketlennek tűnő gödörből, amiben két és fél éve csak egyre mélyebbre süllyedt. Emberemlékezet óta nem volt példa olyan tartós és akkora mértékű áresésre, mint amit a nyerstej felvásárlási ára bemutatott 2014. február óta. Ennek okait e lapunk hasábjain is többször elemeztük. A lényeg: globális problémáról volt/van szó, amelyet egy-egy ország, legyen bármekkora is, önmaga nem képes kivédeni. Brüsszelben ugyanakkor a malmok lassan őrölnek és sok esetben teljesen másképpen látják a világot, ill. a piaci folyamatokat, mint mi termelők.
Sok hónapos huzavona után a Bizottság júliusban döntött a tejtermelőket segítő 500 millió eurós segélycsomagról, amelyből hazánk a termelési arányánál nagyobb mértékben részesedik. Ez jelentős szakdiplomáciai siker, hiszen például az általunk sokszor bezzeg országként emlegetett Lengyelország ezúttal (is) rosszabbul járt. Az EU-tól kapott 3 milliárd forintot a magyar kormány még ugyanennyivel kiegészíti, így összesen 6 milliárd forint támogatásra számíthatnak a hazai tejtermelők, ami literenként 3,6 forintot jelent. Ettől persze még nem lesz nyereséges a tejtermelés, de a nap mint nap képződő veszteség mértéke valamennyit csökkenthető. Reméljük, sokat nem kell a támogatás utalására várni!
Jóllehet ezt a pénzt Brüsszelben elsősorban azoknak szánják, akik visszafogják termelésüket, Magyarországnak ez nem érdeke. Nekünk a termelés fenntartásában, a belső piacaink teljes ellátásban kell gondolkodunk, és ebben van még jócskán lehetőség és teendő.
A belső piac vissza- ill. megszerzésében tennivalója nem elsősorban a termelőknek, hanem sokkal inkább a feldolgozóknak van, akik meg azt mondják, a kiskereskedelmi láncok a markukban tartják őket, és akkor tudnak többet fizetni a termelőknek, ha az átvételi áraikat végre megemelik a multik.
Szomorú tény ugyanakkor, hogy az utóbbi hetekben több tejtermelő telepen hozták meg a döntést, hogy fölszámolják a tejelőmarha állományukat és végleg befejezik ezt a tevékenységet, jobb esetben átállnak húsmarha tartásra. A vágótehén kínálat 10-15 százalékkal nagyobb, a felvásárlási ár pedig ennyivel kisebb jelenleg, mint tavaly ilyenkor volt. A tenyészállat piacon is nyomott árak vannak, ami újabb csapás a tejtermelő üzemeknek, hiszen a 2009-es válság idején életmentő bevételt jelentett a vemhes üsző eladás (elsősorban orosz exportra).
Végül egy jó hír: az elemzések között egyre több helyen olvasható, hogy a spot piacon nyáron elindult áremelkedés tartós lesz, és ez a folyamat a szerződéses árakra is heteken belül át fog terjedni. A jelek most bíztatóak, de hisszük, ha látjuk!
Wagenhoffer Zsombor
