Az arab telivér és shagya arab fajták tenyésztésének sikereiről, nemzetközi tapasztalatokról, a tenyésztői közösségről és a generációváltásról beszélgettünk Rombauer Tamással, akit az MLOSZ elnöksége Kozma Ferenc-díjjal tüntetett ki.
Az idei évben Önnek ítélték a Kozma Ferenc díjat. Mik azok a legfontosabb eredmények, szakmai sikerek, amikre a legbüszkébb?
A díj nagyon megtisztelő. Igazi értéke, hogy ez a szakma, a tenyésztésért felelős kollégák elismerése. Kozma Ferenc életpályája bizonyítja, amiben én is hiszek: a következetes tenyésztői munka, a megalkuvás nélküli szelekció, melyet következetesen hajtanak végre, csodálatos előrehaladást eredményez. Kozma Ferenc nem volt sem arisztokrata, sem politikus. Birtokos családban tanulta a gazdálkodást, majd minisztériumi főosztályt vezetett. Halála napjáig járta a méneseket, osztályozott, szemlézett, szelektált. Az eredmény: 20 év után Párizsban a világkiállításon elsöprő sikert értek el a magyar tenyésztésű lovak és haszonállatok.
Mire vagyok a legbüszkébb? Arra mindenképpen szívesen gondolok, hogy 1990-től dr. Hecker Walter segítségével dr. Papócsi László vezérigazgató utasításának megfelelve elindítottunk egy programot a shagya arab és az arab telivér ménes megújítására. Ennek keretében már az első hat évben lehetőségem volt 16 mént bérelni, négyet megvásárolni, és több mint 60 kancát küldtünk külföldre fedeztetni a populáció legjobbnak tartott ménjeihez. Büszkén gondolok El Nabila B arab telivér ménre, aki Brazília és az Egyesült Államok nemzeti championja lett. Elf Layla Walayla B kancát Aachenben Európa legszebb kancájának választotta a sajtó, igaz akkor már a Hanaya Arabians színeiben. Shagya arabok közül Siglavy Bagdady VIII-1 (Hungares) távlovas VB-t nyert. Bábolnai szolgálatom alatt 700 csikó született. Sikerült visszahozni a Bábolnán már kihalt Jussuf, Siglavy Bagdady, Mersuch és Koheilan törzseket.
Büszke vagyok, hogy 2003-tól 2008-ig igazgatóként életben tudtam tartani a Ménesbirtok Kft.-t, amely akkor termőfölddel és legelővel nem rendelkezett. Ért néhány fájó kudarc is. 2007-ben elvi építési engedélyt szereztünk egy fedett lovarda építésére, 95%-os európai uniós támogatás ígéretével, egyetemekkel közösen, ami Bábolnát új pályára állíthatta volna. Megalakítottuk az Európai Nemzeti Ménesek Állandó Konferenciáját, hogy együtt lehessünk a világörökség része. 2008 januárjában azonban menesztettek. Ezekből a tervekből végül nem lett semmi. Kár.
Milyen tapasztalatokkal lett gazdagabb a külföldi útjai, bírálatai során? Mit lehet ezekből átültetni a hazai gyakorlatba rendezvények, illetve a tenyésztés kapcsán?
Nemrég unokáim összeszámolták, hogy 45 országban bíráltam arab telivéreket, shagya arabokat. Ez évi 2-3 ezer lovat jelent. Rengeteget tanultam a nemzetközi bírói testület tagjaitól, láttam sok jót, és olyat, ami nem követendő. Az Öböl menti országok élen járnak a tenyésztésben. Náluk a küllemi bírálat inkább egy show, mint teljesítményvizsgálat.
Persze nem minden arany, ami fénylik. Van olyan magasra értékelt mén, amely nem menne át egy hazai vizsgán. Ha megnézzük a népszerű lófajták szelekcióját, abból választ kapunk, mi a sikerük titka. A KWPN fajtában – amely a hollandok büszkesége – évente 5000 méncsikó születik, ebből cca. 80 jön el a küllemi válogatásra, és 20-25 tesz végül eredményes ménvizsgát. Kozma Ferenc idejében is a sikert a következetes, megalkuvás és kompromisszumok nélküli szelekció hozta el.
A teljes interjút a MÁL július-augusztusi számában olvashatják
