Augusztus első heteiben már javában folyik a silózás. A kép – mint ahogyan a kukorica esetén ez idén nagyon jellemző – elég vegyes.
A júliusi, főleg a kukoricát és a napraforgót érő hőstressz hatására, a mintegy 870 ezer hektáron elvetett kukorica jelentős része károkat szenvedett, különösen a délkeleti országrészben, Csongrád, Békés, Hajdú-Bihar, Bács-Kiskun vármegyék területén.
A kánikula és a vele együtt járó szárazság miatti terméskiesés főként Európa középső és dél-keleti részeit érinti. Ebbe beletartozik Ukrajna kukoricatermő területeinek nagyobb része is, ami miatt a háborúban álló ország a legújabb termésbecslések szerint 6 millió tonnás veszteséget fog elszenvedni idén. Franciaország középső részén ugyanakkor a csapadék okoz egyre több gondot a széna, szenázs készítésénél és silózásánál. Az USA-ban és Argentínában eközben kifejezetten jó hozamokat várnak kukoricából és szójából is.
Ahol igazán lesújtott a kánikula és a szárazság hazánkban, ott sajnos gyengék a silókukorica-hozamok, és főleg gyatra a minőség. Sajnos az árukukorica lesilózása azzal jár, hogy a termelő nem vehet részt a kárenyhítésben, amin jó lenne kormányzati szinten változtatni.
Szerencsére azért vannak szép számban olyan üzemek, ahol nem panaszkodnak a silókukorica mennyiségére és minőségére. Az ilyen években még jobban látszik, hogy szervestrágyázással és jó vízgazdálkodással a gyengébb termőhelyeken is jó vagy legalábbis elfogadható hozamot és minőséget lehet elérni.
A minőségromlás egyik oka lehet a keményítőtartalom csökkenése, és sajnos a toxinnal fertőzöttség is. Egyelőre nem kaptunk hírt hazai toxinos gabonáról, nem érkezett jelzés, hogy fertőzött őszi terménnyel találkozott volna akár termelő, akár felvásárló. Ugyanakkor vannak korábbi példák a meleg időjárás számlájára írható aflatoxin felbukkanására, ahogyan ezt 2022-ben vagy 2012-ben tapasztaltuk. A különböző Aspergillus penészgombák által termelt, erősen karcinogén méreganyag megkötése, kezelése komoly kihívást jelent a takarmány- és a feldolgozóiparnak, de ami ennél is rosszabb, hogy ez a termelőknek súlyos pluszforintjukba kerül. Tej kilóra vetítve a toxinkötőkre fordított összeg elérheti a 4 forintot. Most, amikor 160-180 Ft/kg között alakul a nyers tej felvásárlási ára, minden többletkiadás nagyon fájdalmas tud lenni. A tapasztalatok alapján kijelenthető, hogy a megfelelő agrotechnika és a vegyszeres védekezés a fertőzés kockázatát jelentősen csökkentheti.
Jó hír, hogy összességében továbbra is kiegyensúlyozottak a piacok, ez igaz a tenyész-, hízó- és vágóállat, valamint a tej- és terményfelvásárlási árakra. Bízunk benne, ez így is marad!
Dr. Wagenhoffer Zsombor
