Baranya vármegyében rendkívül gyorsan terjed az afrikai sertéspestis (ASP) vírusa. Az első eset óta a vaddisznók mozgásának megfelelően a Dráva mentén észak, észak-nyugat irányba már több mint 40 kilométert haladt. A kórokozó a sűrű vadpopulációban markánsan jelen van, aktívan kering, magas megbetegedési és elhullási számot okozva. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a határ túloldaláról a Dráva mentén folyamatosan érkeznek hozzánk fertőzött vaddisznók. A jelenlegi helyzet okozta nehézségekről, az új mentesítési tervről és a várható nehézségekről a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalt kérdeztük.
Január közepén újabb eseteket rögzítettek Baranya vármegyében, melyek megerősítését követően a hatóság további 3 vadgazdálkodási egységet nyilvánított fertőzötté, míg 5 vadgazdálkodási egység területét magas kockázatú kategóriába sorolta át. Miért volt erre szükség?
Valamennyi hatósági intézkedés végső célja az, hogy az afrikai sertéspestis (ASP) terjedése a vaddisznóállományokon belül lassuljon, és hogy a hazai sertésállomány továbbra is mentes maradjon a betegségtől. A vaddisznóállományban keringő vírusmennyiség csökkentése a házisertés-állomány védelméhez is hozzájárul. Mindezek miatt a szakemberek a vírus vaddisznóállományainkban történő terjedését folyamatosan monitorozzák, az adatok ismeretében kockázatelemzést is végeznek. A korlátozás alá eső területek ennek megfelelően módosulnak. Ahol a vírus vaddisznóban jelen van, vagy nagyobb valószínűséggel megjelenhet, ott szigorúbb mintavételi kötelezettségek és járványvédelmi szabályok lépnek életbe. Ez esetben is ez történt, illetve történik.
Baranya vármegyében a nagy vaddisznósűrűség, továbbá az, hogy a térségben számos kis- és nagylétszámú sertéstelep, valamint háztáji sertéstartó található, jelentősen növeli annak kockázatát, hogy a betegség házisertésben is megjelenjen. Ezért volt szükség arra, hogy az új eseteknek megfelelően további vadgazdálkodási egységeket fertőzötté, illetve magas kockázatúvá nyilvánítson a hatóság. A korlátozott területeket mindig a járványhelyzethez szorosan igazodva, akár heti rendszerességgel is felülvizsgálják, és csak a szükséges mértékben bővítik, hogy ne jelentsenek felesleges terhet a sertéstartók számára.
Fontos kiemelni, hogy az ilyen formán végrehajtott védekezéseknek már voltak jelentős eredményei, hiszen 2023-2024-ben jelentős kockázati területcsökkentést sikerült végrehajtani, elsősorban Békés és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyéket érintően.
Milyen következtetéseket vontak le a Baranya vármegyében történt új esetekből, és mit mutat most az országos helyzet?
Baranya vármegyében a betegség rendkívül gyorsan terjed. Az első eset óta a vírus a vaddisznók mozgásának megfelelően a Dráva mentén észak, észak-nyugat irányba már több mint 40 kilométert haladt. A legfrissebb országos adatok szerint az elmúlt hetekben itt mutatták ki a legtöbb esetet, és az esetek több mint fele elhullott – tehát nem kilőtt – vaddisznókhoz kapcsolódik. Ez arra utal, hogy a kórokozó a sűrű vadpopulációban markánsan jelen van, aktívan kering, magas megbetegedési és elhullási számot okozva. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy a határ túloldaláról a Dráva mentén folyamatosan érkeznek hozzánk fertőzött vaddisznók.
Az országos helyzetkép alapján az ASP 2018 óta folyamatosan terjed a hazai vaddisznóállományban. Ezt a vaddisznók természetes vándorlásának és mozgásának következtében megakadályozni nem, de lassítani lehet és szükséges. A terjedés iránya 2025 novemberéig – hasonlóan az európai folyamatokhoz – alapvetően kelet-nyugati irányú volt. Ekkor Baranya vármegyében egy önálló, az eddigi hazai esetekkel területileg nem összefüggő gócban is megjelent a betegség. Eddig 11 vármegyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar, Heves, Jász-Nagykun Szolnok, Nógrád, Pest, Fejér, Komárom-Esztergom, Békés és a különálló Baranya) mutatták ki az ASP-t vaddisznókból. Jelenleg Baranya vármegyében a legkritikusabb a helyzet, de Pest és Komárom-Esztergom vármegye is kiemelkedik a többi közül. A korábban fertőződött vármegyék esetében a hatóság folyamatosan értékeli egy lehetséges további kockázati területcsökkentés lehetőségét.
A teljes interjút a MÁL áprilisi számában olvashatják
