A magyar ember nem az optimizmusáról híres. Elég, csak a Himnuszunk soraira gondolni: „balsors, akit régen tép”. Még el sem kezdődött ez az év, amikor már sokan arra figyelmezettek, hogy mennyire nehéz lesz, és a tavalyi esztendő csak „bemelegítés” volt.
Ne pazarold el a lehetőséget, amit egy jó kis válság a kezedbe ad! – mondta állítólag Churchill. A válságokban látszik meg igazán a kreativitás és az innovációs képesség, amire az állattenyésztőknek is nagy szükségük van ahhoz, hogy az elszállt takarmány-, input- és rezsiköltségek, valamint a szélsőségessé váló időjárási körülmények mellett életben tudjanak maradni, és képesek legyenek jövedelmezően gazdálkodni.
A tavalyról áthúzódó globális krízis nemcsak a magyarokat, hanem minden uniós tagállamot és termelőt, állattenyésztőt sújt. A német állattenyésztés és ezen belül különösen a sertéságazat drámai „átalakulása” intő példa. A hosszú ideig zászlóshajónak számító, rendkívül versenyképes német húsipar és sertéságazat 5-6 éve léket kapott, és eleinte lassan, aztán az elmúlt 2 évben gyorsuló ütemben kezdett süllyedni. 30 éve volt olyan „kevés” (21 millió) sertés Németországban, mint tavaly év végén. Egyszerre csökken a sertések és a sertéstartók száma, de még a sertéshús fogyasztása is. Az állattenyésztők folyamatos támadásoknak vannak kitéve a magukat állat- és klímavédőnek nevező, szélsőséges, álcivil körök részéről, akiknek a mantráját a zöld politikai szervezetek is nagyrészt kritika nélkül átveszik, élükön a vegetáriánus német agrárminiszterrel. Ha így haladunk, akkor meseszerű vége lesz a német sertéságazatnak: egyszer volt, hol nem volt. Persze mondhatjuk, hogy közben a spanyol sertéságazat nagyra nőtt, és átvette a vezető szerepet, de ott sem felhőtlen az öröm, és a hatalmasra duzzadt szektornak megvannak már a korlátai, elég, ha csak a PRRS új, rendkívül veszélyes spanyol variánsára gondolunk.
A következő hetekben, hónapokban nagy munkában lesznek a jogalkotók, hiszen el kell készíteni a tavaly év végén elfogadott KAP stratégiai tervhez kapcsolódó végrehajtási rendeleteket. Reméljük, mielőbb bevonnak bennünket ebbe a munkába, és sikerül olyan szabályozást készíteni, amelyekkel az állattenyésztés számára a lehető legtöbb forrás lehívható. Ehhez még annyit tennék hozzá, hogy nem elég megteremteni a lehetőséget a támogatásokra, de azok kifizetését is fel kell gyorsítani, mert tavaly nagyon lelassult ez a folyamat.
A nemzeti borítékból finanszírozott támogatások közül az ÁNT hízott bika és anyajuh jogcímeket forráshiány miatt nem fizetik idén, továbbá 100-100 millió forinttal csökkentették a tenyészbika- és a tenyészbak/kos-beállítás támogatásainak 2023-as kereteit.
Érdemes a korábbinál is jobban naprakészen vezetni a szarvasmarhák és juhok nyilvántartását, mert a támogatásigényléseknél a Kincstár csak a központi ENAR-nyilvántartás adatait fogadja el.
Lassan már egy éve nincs, de reméljük hamarosan újra lesz magyar tenyészértéke és laktációzárást összesítő adata a tejtermelő állományoknak, és zavartalanul folyhat az adatáramlás a központi nyilvántartási rendszerek és az egyesületek között.
Jó hír, hogy januártól újra lehet támogatást igényelni a 148-as rendelet alapján. A rendelkezésre álló keret (12,5 milliárd Ft) nem változott, de hét betegséget, köztük az IBR-t és paratuberkulózist kivették a listából. A vérvételek és vakcinázás után járó fajlagos támogatás 30 százalékkal nőtt, de ötödével csökkentették a vágóba küldött marhákra, vemhes üszőkre és tenyészkocákra adott támogatást. Új elemként beemelték a rezisztenciavizsgálatok támogatását 600 millió forintos kerettel.
Kétségtelen, hogy most, az új év kezdetén, a világgazdasági és politikai folyamatokat szemlélve inkább egy elhúzódó válság körvonalai látszódnak, és bizony nem könnyű reménykeltő kapaszkodókat találni. Mégis én elsősorban ezek keresésére buzdítok mindenkit, mert panaszkodással egyrészt tele a padlás, másrészt azzal nem tudunk felülemelkedni a válságon.
Dr. Wagenhoffer Zsombor
