A tejhasznosítású szarvasmarhák tenyésztésében az elmúlt évtizedekben egyértelműen a nagy mennyiségű, híg tej termelésére fektették a hangsúlyt. Mivel az árbevételt meghatározóan a termelt tej mennyisége és nem az összetétele döntötte el, így lényegesen kevesebb figyelem irányult a tej összetételére és az egyéb értékmérő tulajdonságokra. Ennek az elvárásnak leginkább a holstein-fríz fajta felelt meg, így szinte minden intenzív tejtermelést is folytató országban e fajta vált meghatározóvá. Egyéb tejhasznosítású fajták szóba sem jöhettek, vagy a fajtaszerkezetben minimális arányt képviseltek. Magyarországon hasonló tendenciát tapasztalhatunk, hiszen a ’70-es évek elejétől – a szakosodás megindulásával – a tejhasznosítású fajtapolitikában egyeduralkodóvá vált a holstein-fríz és napjainkban egyéb intenzív tejhasznosítású fajták csak 1-2 %-ban kapnak szerepet. Úgy gondoljuk tehát, hogy a hazai és nemzetközi szinten a holstein-fríz fajta létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen volt, és talán az is marad.
