Gyakori eset, hogy kérődző állataink és a lovak takarmányozására egyáltalán nem áll rendelkezésre, vagy nem elegendő mennyiségben legelő. Ilyen esetben a vegetációs időszakban a zöldet rendszerint szántóföldi zöldtakarmányokkal pótoljuk. Ma már sok helyen általánosan elterjedt gyakorlat, hogy az egész takarmányozási időszakban a tömegtakarmányokat szilázzsal biztosítjuk. Ezzel mérsékelni lehet a takarmányváltásokkal járó veszteséget. A folyamatos zöldtakarmány-ellátás nehezen biztosítható, mert a szántóföldi takarmányok termesztési köre az utóbbi évtizedekben nagyon beszűkült, és ebből adódóan esetenként elöregedett zöldet kell etetni, aminek emészthetősége rossz. Cikkünkben azokkal a szántóföldi zöldtakarmányokkal foglalkozunk, amelyek egymagukban, vagy zöld keverékekben termesztve alkalmasak a kedvező energia-fehérje arány kialakítására.
