„Tavaszi szél vizet áraszt, a tenyésztő borjút választ” – fejezhetjük be e jól csengő rímmel az ismert magyar népdalt – noha tavasszal inkább az új ellések ideje érkezett el, kevésbé a választásé, ennek ellenére a törzstenyészetekben ez a ciklikusság egyre inkább eltűnőben van, és évről évre több STV indul tavaszi választás után a májusi-júniusi időszakban is. Ez nem véletlen, hiszen nagy szükség van a tenyészbikákra a köztenyésztésben. Főleg azokra, amelyek jól izmolt háttal és farral, kitartó szervezeti szilárdsággal rendelkeznek. Az ilyen bikák utódai jó formákat mutatnak választáskor, mert ezek a tulajdonságok jól öröklődnek (magas az örökölhetőségi értékük), ami magas átvételi árat eredményez. Bár a mostani hónapokban a felvásárlási ár visszaesett, mégis az egyszínű, formás húsmarha ivadékokért még mindig a legmagasabb árat ígérik a kereskedők… Egyesületünk célja, hogy ez a minőség továbbra is megmaradjon, éppen ezért szükség van a tenyésztési program egyes elemeinek folyamatos áttekintésére, mely mintegy „kottaként” ad alapot fajtáink nemesítéséhez, ahol a zenekart a törzstenyésztők alkotják, a karmesterpálca pedig a tenyésztési szakbizottság kezében van. Az árutermelő tenyésztők tulajdonképpen a „hallgatóság” szerepét töltik be, akik a minőséget szeretnék megfizetni, pénzükért olyan árut várnak, amely munkájukat jövedelmezőbbé teszi. Van aki az elit minőséget is megfizeti, és van, aki beéri „hátrébb húzódó sorokból tekinteni ugyanazt az előadást”. Itt az „előadás” kifejezés persze maga a húsmarhatenyésztés metafórája… – Mielőtt a tavaszi lendület inspirálta költői mondatok azonban végképp prózai költeménnyé változtatnák ezeket a szakmai cikknek szánt sorokat, a lírai lantot letéve visszatérnék inkább az ügyvezetéshez, és ismertetném tavaszi üléseink eredményeit…
