A szervezett állattenyésztés Magyarországon Mezőhegyesről indult. Ez volt a kiinduló pontja a nóniusz, a furioso, a gidrán, illetve a múlt század derekán a magyar sportló fajták kitenyésztésének. Az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon hosszú évek óta szép számú és színvonalas mezőnnyel képviseltetik magukat a mezőhegyesi fajták, kiegészülve az utóbbi években a lipicaival. Nem mellesleg ez utóbbi fajta kialakulásában is jelentős szerepe volt Mezőhegyesnek. Az 1784-ben alapított Mezőhegyesi Császári és Királyi Katonai Ménesintézet jogutódját, az alapítás 220. évfordulóján, 2004-ben hozták létre Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft. néven. Az állami tulajdonban lévő társaság, élén Pap István igazgatóval, méltó folytatója az évszázados tenyésztési hagyományoknak. Ezt idén ismét bebizonyították Hódmezővásárhelyen, hiszen Nutria nevű, tíz éves nóniusz kancájukkal, immár második alkalommal hozták haza a lótenyésztési nagydíjat és kaptak a sikeres szereplésük elismeréseként különdíjat. A három napos seregszemlén bemutatott lovak száma idén átlag feletti volt, hiszen csak a 8. Nemzetközi Furioso Fesztiválra 90 (német, szlovák, cseh és magyar tenyésztésű) csodaszép lovat hoztak el bemutatni 4 országból, továbbá 10 nóniusz, 22 gidrán és 12 lipicai is versenyben volt a nagydíjért. Cikkünkben Pap Istvánt kérdeztük a nyertes kancáról, a nóniusz fajta helyzetéről és használati lehetőségeiről, valamint a díj presztízséről.
