1941-ben született Budapesten. Édesapja Ludovikán és Örkénytáborban végzett kiváló lovas ember, a magyar öttusa- és lovasválogatott egykori lovasedzője. A lovakkal gyerekkorában kötött életre szóló barátságot. Több országos és nemzetközi díjugrató versenyen nyert, illetve állt dobogóra (országos ifjúsági díjugrató bajnokságot 2x, mén derbyt 4x, ugróderbit 2x, ifjúságiként két országos felnőtt MEDOSZ-bajnokságot nyert kiváló lovasok előtt). A lovas környezet, a lovak mély anatómiai és lélektani ismerete a későbbiekben fontos szerepet kapott művészi, szobrászi fejlődésében. Nemcsak a ma élő, de a valaha élt magyar szobrászok között is kiemelkedő tehetségű művész, akinek a lovak és az egyetemes magyar állattenyésztés iránti mély elköteleződését művei is bizonyítják. Maradandót alkotott egyebek mellett ló- és lovas szobraival, kisplasztikáival. A mezőgazdasághoz, állattenyésztéshez köthető művei közül kiemelkedik a Kincsem és Horn Artúr szobra és négy (1990, 1996, 2000, 2005) OMÉK-ra készített éremsorozata, továbbá a Konkoly-Thege Sándor- és a Schandl József-díjak. 1980 óta Csongrádon él feleségével, Takács Erikával. Két lánya, egy fia (aki szintén szobrász) és öt fiú unokája van. 2021. március 15. alkalmából a MÁSZ javaslatára az Agrárminiszter Életfa ezüst plakettjével tüntette ki. Egy órával az örömhír után jött a másik, hogy életművéért Munkácsy-díjat kapott. 80 évesen egyszerre két jelentős díj! Azóta is szünet nélkül özönlenek a gratulációk. Nem gondolta, hogy még ennyien emlékeznek rá, tisztelik, becsülik és szeretik.
