Erdélyben a bivalytartók kicsi állományokkal rendelkeznek, eltekintve néhány nagyobb gazdaságtól. A 19. században széles körben elterjedt hagyományos gazdálkodási mód lelhető még fel, de sajnos egyre kevesebben vállalják az ezzel járó megerőltető munkát. A Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete a sikeres erdélyi látogatás után közös szakmai napot tervez, ahol a két ország bivalytenyésztői segíthetik egymás munkáját, és további tapasztalatokat cserélhetnek.
Szerző, fotó: Barna Brigitta,
Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete
Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete ez év októberében, fennállása óta másodszor szervezett tanulmányutat Erdélybe, amelyen közel ötven hazai bivalytenyésztő és szakmabeli vett részt.
TÍPUSAI, SZÁRMAZÁSA
A bivaly elnevezés a háziasított vízibivalyra vonatkozik, melynek a köznapi neve házibivaly. Két típusát különböztetjük meg: a finomabb (folyami) változatot, ami hazánkban inkább jellemző, és a durvább (mocsári) változatot. Az előbbit inkább tejtermelésre, míg az utóbbit hústermelésre és igavonásra használják.
A VILÁGON TERMELT TEJ 11%-A BIVALYTEJ, MELYNEK HÁROMNEGYEDÉT ÁZSIÁBAN ÁLLÍTJÁK ELŐ, INNEN SZÁRMAZIK A VILÁG BIVALYHÚSTERMELÉSÉNEK MAJDNEM EGÉSZE (90%) IS.
A magyar házibivaly őse valószínűleg az indiai vadbivaly volt. Ez a Kárpát-medencében már a népvándorlások során megtalálható volt, sőt avarkori ásatásokban is találtak bivalycsontokat. A bivaly első magyarországi említése Erdélyből a XI. századból származik, majd II. Béla király 1138-as dömösi apátsági adománylevelében szerepel utalás bivalyokra. Tőzsér és Bedő (2003) szerint a XX. század elején a Kárpát-medencei állomány 155 ezres volt, ennek 80%-át Erdélyben tartották.
ÍRÁSOS FELJEGYZÉSEK SZERINT A BIVALY MAGYARORSZÁGI JELENLÉTE TÖBB EZER ÉVES MÚLTRA TEKINT VISSZA, MELY ALAPJÁN JOGGAL TEKINTJÜK ŐSHONOS
ÁLLATUNKNAK.
23 ÉVES AZ EGYESÜLET
A rendszerváltás éveire a faj hazai létszáma visszaszorult, alig száz egyed maradt, az is jobbára nemzeti parkoknál. A Magyar Bivalytenyésztők Egyesülete 1999. szeptember 28-án Biharugrán alakult meg, célja a házibivaly fennmaradásának elősegítése, a tenyésztési elvek meghatározása és ellenőrzése. Egyesületünknek 160 tagja van, akiknek közel 5500 nőivarú állat van a tulajdonában. 81 tenyészbika van egyesületi tulajdonban a tagoknál kihelyezve, továbbá 30 tenyészbika van magántulajdonban.
AZ EGYESÜLET FŐBB CÉLJAI
Az Egyesület elsődleges célja a magyar házibivaly tisztavérben történő fenntartása, a megfelelő genotípus megőrzése és a genetikai diverzitásának helyreállítása. Ugyanakkor célja a magyar házibivaly tájfajtáinak tenyésztése, védelme, terjesztése, bemutatása, értékes tulajdonságainak megőrzése és hasznosítása a legeltető állattartás előtérbe helyezésével, valamint a nemzeti értéknek tekintett tájfajta tiszta fenntartása a géntartalékok megőrzésének
szabályai szerint.
AZ ELMÚLT 30 ÉVBEN TIZEDÉRE APADT ROMÁNIA BIVALYÁLLOMÁNYA.
SZOMORÚ TENDENCIA
A 90-es évek végén közel 210 ezer bivaly volt Romániában, mára számuk a húszezret sem éri el, nincs aki átvegye az idős tenyésztők helyét. Tapasztalataink alapján a legtöbb helyen még mindig kézzel fejik a jószágokat, akár a legelőn, dacolva az időjárással. Nem jellemző a külön lehatárolt, elkerített legelőkert, az állatokat gulyásoerelik kutyákkal, de igen nehéz megbízható embert találni...
A teljes cikk a MÁL novemberi számában jelent meg,
