Szombathelyen született 1975-ben gazdálkodó családban. 1992-ben a tsz-kiválásokkor kezdett gazdálkodni Vasszécsenyben 1,1 hektáron, és 1995-ben már 25 kocát tartott a szülői háznál. Egyre jobban kezdte érdekelni a tenyésztés, melynek rejtelmeibe Nyíri András vezette be, és akinek segítsége és irányítása mellett eleinte csak kíváncsiságból, később már a nemesítés szándékával rendszeresen végeztette állatai teljesítményvizsgálatát. 2001-ben 4-es mentes magyarlapály-állománya a Magyar Fajtatiszta Sertést Tenyésztők Egyesülete ellenőrzött tenyészete lett, és 2003-ban már a 45 kocás, magyar lapályból, pietrainból és hampshire-ből álló állománya törzstenyészeti minősítést kapott. 2011-ben Gyanógeregyén vettek egy régi istállót, melyet pályázat segítségével 2015-re egy modern technológiával ellátott teleppé fejlesztettek. 2016 második felére az FSE segítségével beszerzett kanadai duroc süldőkkel 120 kocára bővült az állomány. 2023-ban a magyar nagyfehér sertés tenyésztésébe is belekezdett. A 32. Alföldi Állattenyésztési Napokon kiérdemelte a Sertéstenyésztési Nagydíjat és a Legeredményesebb kiállítónak járó díjat is. Kiemelkedő eredményével ismét elnyerte a Magyar Állattenyésztők Szövetsége legeredményesebben szereplő kiállítójának járó Összevont Tenyésztési Nagydíjat.
Mennyire érezte idén kiemelkedő színvonalúnak a Vásárhelyen bemutatott tenyészállatait?
Úgy gondolom, hogy az állatok meghálálják, ha kellő figyelmet fordítunk rájuk. Megfelelő takarmányozással, ideális feltételek biztosításával ki tudjuk használni az állatok genetikai potenciálját. Ugyan a jelenlegi piaci helyzet közel sem ideális, nem hagyhatjuk, hogy ez a tenyészállataink minőségének rovására menjen, rájuk mindig maximálisan oda kell figyelni. Nálunk, a tenyésztelepen minden kocát ismerünk, nem csoportokról, hanem egyedekről beszélünk. A tenyésztés mindig a célpárosításokkal kezdődik, nincs ez másképp a kiállítási állatoknál sem. Igyekszünk folyamatosan magas színvonalú, kiegyenlített állományt fenntartani, és abból a kiemelkedő egyedeket kiállításra vinni, többszöri válogatás után. Természetesen a díjaknak is nagyon örülünk, de nincs annál nagyobb elismerés, mint amikor tenyésztőtársak dicsérik meg a kiállítási boxokban vagy a bemutatótéren látott állatokat.
A teljes interjút a MÁL júniusi számában olvashatják
