Aki járt már az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon, pontosan tudja: Hódmezővásárhelyen az állattenyésztés nem csupán szakmai bemutató, hanem ünnep. Ünnepe a tenyésztőknek, a gazdáknak, az állatoknak, a tudásnak és annak a sokszor láthatatlan, mégis nélkülözhetetlen munkának, amely egész évben a telepeken, hodályokban, legelőkön zajlik. A 2026. május 16-án megrendezett Kiskérődző Szakmai Nap is ezt az érzést erősítette meg: a juh- és kecskeágazatban van erő, van tudás, van hagyomány, és ami legalább ilyen fontos: van jövő is.
A rendezvényt a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet és a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség szervezte az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok keretében, Hódmezővásárhelyen, a D szektorban újszerű módon. A szakmai nap célja az volt, hogy a juh- és kecsketartók, tenyésztők, állatorvosok, szaktanácsadók, hallgatók, kutatók, valamint a piaci és szakmai szervezetek képviselői közösen gondolkodjanak az ágazat előtt álló legfontosabb kérdésekről. A program fókuszában az innováció, a gyakorlati technológiák, a járványvédelem, a tenyésztési szempontok, a küllemi bírálat, a piaci lehetőségek és a fejlesztési irányok álltak.
Az idei szakmai napnak sajátos keretet adott az időjárás. Az áztató eső ugyan nem kedvezett a kiállítás látogatottságának, az állattartók mégis tudják: a takarmányellátás biztonsága szempontjából minden cseppnek jelentősége van. A legelők hozama, a legeltethető napok száma, a takarmány-előállítás kockázatai és a klímaváltozás hatásai ma már nem elméleti kérdések, hanem a mindennapi gazdálkodás meghatározó tényezői. A juhászat jövőjéről nem lehet beszélni anélkül, hogy ne beszélnénk vízről, legelőről, takarmányról és alkalmazkodásról.
A szakmai nap egyik legerősebb üzenete az volt, hogy az állattenyésztési kiállításoknak ma is nélkülözhetetlen szerepük van. Ilyenkor a gazdák megállhatnak egy pillanatra, számot vethetnek az egész éves munkával, bemutathatják eredményeiket, és ami talán a legfontosabb: beszélgethetnek egymással. A juhászat sokszor magányos szakma, hiszen az állat mellett naponta helyt kell állni, ünnepnapon és hétvégén is. Éppen ezért különösen nagy érték minden olyan alkalom, amikor a tenyésztők, termelők és szakmai szereplők személyesen találkozhatnak.
A rendezvény kapcsolódott a XXXIX. Szent György-napi Juhásztalálkozó programjaihoz is, amelyet a Magyar Juh- és Kecsketenyésztő Szövetség és az SZTE Mezőgazdasági Kara szervezett. A Szent György-napi kihajtás hagyománya a magyar juhászat egyik szép és erős szimbóluma. Bár a mai rendezvényszervezés időpontjai nem mindig igazíthatók pontosan ehhez a hagyományhoz, a szellemiség tovább él: a juh, a legelő, a pásztor és a táj összetartozik. A főszínpadi programok, a hagyományos juhászételek készítése, a gyermekprogramok, a folklórműsorok, a sajtkészítési bemutató, valamint a juhkezelési és körmölési bemutató mind azt jelezték, hogy a juhászat egyszerre gazdasági tevékenység, közösségi élmény és kulturális örökség.
A rendezvény résztvevőit Holló Mátyás, a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetségének elnöke, Antal Gábor, a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet elnöke, Gráff Myrtill, a Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának docense, valamint dr. Wagenhoffer Zsombor, a Magyar Állattenyésztők Szövetségének ügyvezető igazgatója köszöntötte.
A szakmai program első előadásában Minárovics Máté – a Sebők Családi Gazdaság képviseletében – a Digitalizált hodály lehetőségeit mutatta be. Előadása világosan jelezte, hogy a modern juhászatban egyre nagyobb szerepe van az adatgyűjtésnek, az RFID-alapú azonosításnak, a digitális mérlegelésnek, a telepirányítási rendszereknek, a kamerás megfigyelésnek és az automatizált válogatásnak. A digitalizáció azonban nem önmagáért fontos. Akkor van értelme, ha segíti a tenyésztői döntéseket, javítja a termelékenységet, csökkenti a veszteségeket, támogatja az állategészségügyi problémák korai felismerését, és könnyíti a mindennapi munkát. A juhászatban is igaz: amit mérünk, azt jobban tudjuk irányítani.
Kovács Viktor, a FarmerStarter Kft. képviseletében, a juhkörmölés gyakorlati kérdéseiről beszélt. Ez a téma talán első hallásra egyszerűnek tűnik, a gyakorlatban azonban komoly állatjóléti, munkaszervezési és gazdasági jelentősége van. A szakszerű körmölés hozzájárul az állatok mozgásképességének, takarmányfelvételének és általános kondíciójának megőrzéséhez. Az előadás fontos tanulsága volt, hogy a régi beidegződéseket időnként érdemes felülvizsgálni. Nem mindig a látványos, túlzott beavatkozás a jó megoldás; a cél a szakszerű, gyors, biztonságos és az állat számára kíméletes munkavégzés.
A tenyésztői szemlélet külön blokkban jelent meg a programban. A merinó fajtacsoportról, a hús fajtacsoportról és az őshonos fajtacsoportról a kiállítás adott kategóriáinak győztes tenyésztői beszélhettek. Ennek különös értéke van, hiszen a tenyésztői tapasztalat nem könyvből tanult elmélet, hanem hosszú évek munkájának, döntéseinek, sikereinek és hibáinak összegzése. A fajtacsoportok bemutatása arra is rámutatott, hogy a juhágazat sokszínűsége önmagában érték: más szerepe van a merinónak, más a húshasznú fajtáknak, és megint más az őshonos állományoknak.
A teljes beszámoló a Magyar Állattenyésztők Lapjának júniusi számában olvasható
