Az elmúlt évtizedben folyamatosan romlottak a sikeres méhészkedés feltételei. Az időjárás egyre többször okoz meglepetést szélsőségeivel, a csapadékmennyiség és annak eloszlásának rapszodikus alakulásával, a kiugró napi minimum- és maximum-hőmérsékletekkel, valamint az évszakok eltolódásával, felborulásával.
10 ÉVE VOLT ENNYI A MÉZ ÁRA
A mézárak mintha teljesen függetlenedtek volna a közgazdaságban megszokott szabályoktól. Míg az élet egyre drágább – gondoljunk csak az üzemanyagok vagy a méhegészségügyi készítmények árára –, a méz nagybani felvásárlási ára a tíz évvel ezelőtti szinten stagnál. Ennek hátterében leginkább az olcsó, gyakran kétes eredetű és minőségű, harmadik országbeli importméz, valamint a mézhamisítás térhódítása áll. Emiatt a felvásárlók még ezen a nyomott áron sem mutatnak érdemi keresletet a kiváló magyar méz iránt.
A munkaerőpiacon is egyre nehezebb olyan alkalmazottat találni, aki hajlandó és tud is a méhekkel dolgozni. Míg korábban az időszakos munkacsúcsokra mindig akadt segítség, ma ez szinte lehetetlen küldetés. Ráadásul a megnövekedett napi béreket a jelenlegi felvásárlási árak mellett rendkívül nehéz kitermelni.
VÍZRE VAN SZÜKSÉG A NEKTÁRKÉPZŐDÉSHEZ
A szélsőséges időjárás miatt a vadon élő növények és a kultúrnövények állapota is egyre aggasztóbb. Az alábbi ábrákon jól látható a mindannyiunk által a saját bőrünkön is tapasztalt csapadékhiány. A méhészkedés sikerét alapvetően meghatározza a nektárképződés, amelyhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű víz. Sajnos az elmúlt években csak ritkán örülhettünk kiadós esőknek.
A grafikon havi bontásban mutatja be a 2025-ös év csapadék anomáliáit. Jól látható a kora nyári hónapok (például a június) kritikus szárazsága, ami közvetlenül hozzájárult a vadon élő növények kiégéséhez és az őszi felkészüléshez elengedhetetlen virágpor hiányához. 2025-ről általánosságban elmondható, hogy az országhatártól a Homokhátság felé közeledve folyamatosan csökkent a lehullott csapadék mennyisége.
A térképes kimutatás rávilágít arra, hogy a 2025-ös év csapadék mennyisége az ország jelentős részén – különösen a középső területeken – drasztikusan elmaradt a sokéves átlagtól (minél sötétebb a sárga szín, annál nagyobb a hiány). Ez a tartós vízhiány kritikus hatással volt a főbb méhlegelőkre.
JÓ LETT A REPCEMÉZ
A repcét sok helyen szinte a porba vetették el 2025 augusztusának végén, szeptember elején. Az őszi hónapok közül szerencsére a november az átlagnál csapadékosabbra sikerült, ami a repce fejlődése szempontjából kulcsfontosságú volt. Virágzás alatt a növény egyáltalán nem kapott esőt, ennek ellenére jól mézelt, sőt, több térségben kiugróan magas mennyiséget tudtak pergetni róla a méhészek. Ez valószínűleg a fajtának és a januári havazásnak volt köszönhető.
AKÁC, HÁRS, FACÉLIA, NAPRAFORGÓ
A tavasz korán érkezett, és a fagy sokáig megkímélte a gyümölcsök, valamint az akácfák rügyeit. Az április végi, május eleji fagyhullám azonban sok helyen kárt tett az akácban, ami miatt a virágzás későn indult, és el is húzódott – igaz, ennek köszönhetően végül sokan meglepően szép eredményeket értek el. A nyár közepén virágzó hárs és facélia is a legtöbb helyen adott nektárt, így pergetni is lehetett róluk. A táblaszegélyekbe vetett lucerna és here szintén kiváló méhlegelőt biztosított, ezek a nektár- és virágporforrások életmentőek a nyár közepén ott, ahol nincs gyalogakác, hárs vagy facélia. A napraforgó vetése korán megtörtént, de a növény a fejlődési szakaszában nagyon kevés csapadékot kapott. A szárazság ellenére a táblák megnőttek, és adtak is valamennyi nektárt, de a korábbi évekhez képest jóval kevesebb mézet hordtak róla a méhek. Ráadásul hamar levirágzott, így virágport is alig tudtak gyűjteni róla.
KÁROKAT OKOZOTT AZ ASZÁLYOS NYÁR
A nyár közepe és vége aszályosra sikerült, a vadon élő növények szinte kiégtek. Ebben a tartós hőségben a méhcsaládok vízigénye drasztikusan megnőtt, így a fiasítás hűtése és a családok túlélése érdekében az itatók folyamatos üzemeltetése kulcskérdéssé vált. A hordástalan időszak megnövelte a nyár végi rablások veszélyét, az atkagyérítés pedig még nagyobb odafigyelést igényelt, a gyenge virágporhordás miatt legyengült immunrendszerű méhek ugyanis sokkal fogékonyabbá válnak a betegségekre.
A 3. ábra a 2026-os év eddigi országos csapadékeloszlását és -mennyiségét szemlélteti. Vizuálisan is megerősíti a tartósan aszályos időszakok tényét és azokat a területi egyenetlenségeket, amelyek jelentősen megnehezítik a méhcsaládok természetes fejlődését.
A jövőben csak szívós, alkalmazkodóképes és kiváló genetikájú méhcsaládokkal lehetünk sikeresek.
A teljes cikket a MÁL szeptemberi számában olvashatják
