Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában a FAO legfrissebb értékelése alapján mutatja be, hogy az állattenyésztés szerepe jóval túlmutat az élelmiszer-előállításon. Az elemzés rámutat arra, hogy az állattenyésztési rendszerek az élelmezésbiztonság, a vidéki megélhetés, a gazdasági teljesítmény, a környezeti fenntarthatóság és a körforgásos biogazdaság szempontjából egyaránt fontos hozzájárulást nyújthatnak. A jelentés hangsúlyozza, hogy nem létezik minden körülmények között alkalmazható, univerzálisan fenntartható állattenyésztési modell, ezért az egyes rendszerek értékelésekor a helyi adottságokat, valamint a gazdasági, társadalmi és környezeti sajátosságokat egyaránt figyelembe kell venni.
Az ENSz Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) kiemeli az állattenyésztés hozzájárulását az élelmezésbiztonsághoz, a megélhetéshez, a reziliencia biztosításához és a körforgásos biogazdasághoz. Nincs olyan termelési rendszer, amely minden körülmények között fenntartható lenne, az előnyök és a kompromisszumok a helyi körülményektől függenek. A fenntarthatóságot ezért a kibocsátások, a biológiai sokféleség, a víz, a talaj, az egészség és a társadalmi-gazdasági tényezők együttes figyelembevételével kell vizsgálni.
Az állattenyésztésről gyakran egyetlen nézőpontból, különösen annak a környezeti lábnyoma kapcsán beszélnek. A FAO új értékelése tágabb perspektívát alkalmaz és azt vizsgálja, hogy a különböző állattenyésztési rendszerek hogyan járulnak hozzá az élelmezésbiztonsághoz, a megélhetéshez, a gazdasági fejlődéshez, a környezeti fenntarthatósághoz, az ellenálló-, alkalmazkodóképességhez és a körforgásos biogazdasághoz, miközben rámutat az egyes rendszerek korlátaira és kompromisszumaira is. „Az állattenyésztési ágazat hozzájárulása az élelmezésbiztonsághoz és a fenntartható agrár-élelmiszeripari rendszerekhez. Előnyök, korlátok, szinergiák és kompromisszumok” című jelentés egy kulcsfontosságú üzenetet emel ki. A fenntartható állattenyésztés terén nincs egy univerzális modell, olyan, amely minden esetben alkalmazható lenne. Az egyes rendszerek hozzájárulása nagymértékben függ a környezeti, gazdasági, társadalmi és kulturális kontextustól.
Állattenyésztés és élelmezésbiztonság
Az állattenyésztés fontos szerepet játszik a globális élelmezésbiztonságban. A FAO értékelése szerint az állattenyésztési rendszerek az emberi táplálkozás fehérjeellátásának mintegy 34%-át biztosítják. Ugyanakkor továbbra is jelentős regionális különbségek tapasztalhatók a fehérjeellátottság terén. Az állattenyésztés jelentősége túlmutat az általa biztosított élelmiszereken. Világszerte a mélyszegénységben élők mintegy fele függ az állattenyésztéstől, különösen a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában. Sok háztartás számára az állatok élelmet, jövedelmet, megtakarítást és egyfajta pénzügyi ellenállóképességet biztosítanak. Az ágazatnak jelentős gazdasági aspektusa is van. Az állattenyésztés a becslések szerint a globális mezőgazdasági GDP 40%-át adja, ami körülbelül 1,8 billió USD-nak felel meg. Az állattenyésztés szerepe a jövedelemtermelésben, a vidéki gazdaságok támogatásában és az állami bevételekhez való hozzájárulásban ezért fontos részét képezi az élelmiszerrendszer működésének, összefüggésrendszerének.
Különböző rendszerek, különböző hozzájárulások
A FAO értékelése figyelembe veszi az állattenyésztési rendszereknek a világszerte tapasztalható sokféleségét, változatosságát, az alacsony külső ráfordításigényű legeltetési rendszerektől kezdve a külső ráfordításokra nagyobb mértékben támaszkodó, magas termelékenységű rendszerekig, valamint a vegyes növénytermesztési-állattenyésztési rendszerekig. Ezek fenntarthatósághoz való hozzájárulása eltérő. A vegyes növénytermesztési-állattenyésztési rendszerek szinergiákat hozhatnak létre a növénytermesztés és az állattenyésztés között. A gazdálkodók takarmányként használhatják fel a növényi maradványokat, míg a trágya tápanyagokat juttat vissza a mezőgazdaságilag hasznosított területek talajaiba. A legeltetésre alapozott rendszerek jelentősen hozzájárulhatnak a környezeti és társadalmi fenntarthatósághoz, az ellenálló képességhez és az erőforrások körforgásos felhasználásához, különösen ott, ahol a legeltetés jól illeszkedik a helyi viszonyokhoz. Ugyanakkor a magas külső inputot igénylő rendszerek a magasabb termelékenység és a jobb hatékonyság révén nagyobb mértékben járulhatnak hozzá a gazdasági teljesítményhez, miközben egységnyi termékre vetítve alacsonyabb környezeti hatást eredményezhetnek. Ezek a különbségek jól szemléltetik miért kell az állattenyésztési rendszerek összehasonlításakor több mint csak egyetlen mutatót figyelembe venni. Előfordulhat, hogy egy rendszer egy adott dimenzióban kiemelkedően teljesít, míg egy másikban nagyobb korlátokkal néz szembe.
A fenntarthatóság túlmutat az üvegházhatású gázok kibocsátásán
A környezeti aspektus továbbra is fontos. Globálisan az állattenyésztési rendszerek az antropogén, azaz az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának körülbelül 12%-át teszik ki és a metán képviseli az állattenyésztéssel kapcsolatos kibocsátások legnagyobb részét. A FAO azonban hangsúlyozza, hogy a fenntarthatóságot nem lehet kizárólag az üvegházhatású gázokra leredukálni. Az állattenyésztési rendszerek a vízkészletekkel, a talajjal, a biológiai sokféleséggel, a levegőminőséggel és az ökoszisztémákkal is kölcsönhatásban állnak. A hatások nagymértékben függenek a gazdálkodási módszerektől és a helyi körülményektől. A jól irányított legeltetési rendszerek elősegíthetik a legelők egészségének fenntartását, míg a túlzott állománysűrűség fokozhatja az eróziót és a tápanyagveszteséget. A takarmánytermelés is jelentősen meghatározza a vízfelhasználást, különösen ott, ahol öntözésre van szükség. A talaj széntartalmára és más környezeti hatásokra vonatkozó állítások szintén kontextusfüggőek. Ez teszi elengedhetetlenné az integrált értékeléseket: a termelékenységet, a talaj egészségét, a szén-dioxid-tárolást, a vízminőséget, a biológiai sokféleséget és a kibocsátásokat együttesen, nem pedig külön-külön kell figyelembe venni.
Egészség, ellenállóképesség és változó körülmények
A fenntartható élelmiszerrendszerek az egészséges állatoktól és emberektől is függenek. A jelentés kiemeli az állatállományok, az emberek és a környezet közötti összetett kölcsönhatásokat, beleértve a betegségek terjedését és az antimikrobiális szerek használatát is. E kihívások kezelése a „One Health”, azaz az „Egy Egészség” megközelítéssel összhangban ágazatokon és tudományágakon átívelő együttműködést igényel. A reziliencia egy másik központi elem. Az éghajlatváltozás hatással lehet a takarmányok rendelkezésre állására, az állatok egészségére és jólétére, a háztartások jövedelmére és végső soron az élelmezésbiztonságra is. A kisebb és szegényebb termelők különösen sebezhetőek lehetnek. A FAO számos módszert azonosít az ellenállóképesség erősítésére, beleértve a jobb gyepgazdálkodás, a mezőgazdasági tevékenységek és jövedelmek diverzifikálását, a növénytermesztés és az állattenyésztés integrálását, a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó fajták megőrzését, valamint a helyi tudás és a társadalmi hálózatok kihasználását.
Az állattenyésztés és a körforgásos biogazdaság
Az állattenyésztés a biológiai erőforrások hatékonyabb felhasználását is elősegítheti. Az állatok az emberi fogyasztásra közvetlenül alkalmatlan biomasszát élelmiszerré alakíthatják át. Az integrált rendszerekben a trágya és más állati melléktermékek hozzájárulhatnak a talaj termékenységéhez, a bioenergia termeléshez vagy a biológiai alapú anyagok előállításához. Ez a körforgásos dimenzió különösen akkor releváns, ha az állattenyésztést a tágabb értelemben vett élelmiszer-rendszer részeként tekintjük, nem pedig önálló tevékenységként. A veszteségek csökkentése és a rendelkezésre álló erőforrások hatékonyabb felhasználása szinergiákat teremthet a mezőgazdasági termelés, az erőforrás-hatékonyság és a környezetgazdálkodás között.
A jelentés az állattenyésztési ellátási láncok mentén jelentkező veszteségeket is figyelembe veszi. Ezek a termelés és a forgalmazás különböző szakaszaiban jelentkezhetnek és az alacsony jövedelmű termelési rendszerekben az állatelhullásból eredő veszteségek különösen jelentősek lehetnek. E veszteségek csökkentése ezért javíthatja a rendszer általános hatékonyságát és lehetővé teszi a már befektetett erőforrások jobb kihasználását.
Megbízhatóbb adatok és a kontextushoz igazított politikák
A jelentés egyik fontos következtetése a jelenlegi ismeretek korlátozottságára vonatkozik. Az állattenyésztési rendszerek eloszlására és teljesítményére vonatkozó összehasonlítható adatok továbbra is hiányosak és nincs olyan nemzetközileg elfogadott osztályozás, amely minden termelési rendszert lefedne. A bizonyítékok földrajzilag és a fenntarthatóság különböző dimenziói szerint is egyenetlenül oszlanak el. Ezek a hiányosságok jelentős hatással vannak a politikai döntéshozatalra. A FAO értékelése megállapítja, hogy a hatályos jogszabályok és szakpolitikai keretek gyakran a termelésre, az állat- és a humán egészségügyre, az antimikrobiális rezisztenciára és az élelmiszerbiztonságra összpontosítanak. Ezzel szemben más területeket – beleértve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és a klímaváltozás negatív hatásainak mérséklését, a biológiai sokféleséget, az élelmezésbiztonságot és a humán táplálkozást – kevésbé következetesen kezelik. Ez nem jelenti azt, hogy az állattenyésztési rendszereknek egyetlen globális útvonalat kellene követniük. Ehelyett inkább az országos és helyi stratégiáknak kell figyelembe venniük az egyes rendszerekhez kapcsolódó konkrét előnyöket, korlátokat, szinergiákat és kompromisszumokat.
A FAO értékelése végső soron az állattenyésztés fenntarthatóságának kérdése tekintetében egy átfogóbb megközelítés felé történő elmozdulást szorgalmaz az ágazattal kapcsolatos vitákban. A kérdés nem egyszerűen az, hogy az állattenyésztési ágazat termelésének növekednie vagy csökkennie kell-e, hanem az, hogy a különböző termelési rendszerek hogyan működnek, mivel járulnak hozzá a rendszer egészéhez, milyen kihívásokkal szembesülnek és hogyan lehetne őket a sajátos kontextusukban fejleszteni.
Hogyan járul hozzá az állattenyésztés a globális élelmezésbiztonsághoz?
Az állattenyésztési rendszerek az emberi táplálkozás fehérjeellátásának körülbelül 34%-át adják. Az állattenyésztés emellett élelmiszert, jövedelmet és pénzügyi ellenálló képességet biztosít több millió háztartás számára, különösen a szubszaharai Afrikában és Dél-Ázsiában mélyszegénységben élők számára.
Létezik-e olyan állattenyésztési rendszer, amely mindenhol fenntartható?
Nem. A FAO értékelése nem talált univerzális, mindenki számára megfelelő modellt. A vegyes, a gyepre alapozott és a nagy külső ráfordításigényű rendszerek eltérő mértékben járulhatnak hozzá a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatósághoz a helyi agroökológiai és társadalmi-gazdasági körülményektől függően.
Melyek az állattenyésztéshez kapcsolódó legfőbb környezeti problémák?
A jelentés az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett a vízfelhasználást, a talaj egészségét, a biológiai sokféleséget, a levegőminőséget és az ökoszisztémákra gyakorolt hatásokat is figyelembe veszi. E hatások mértéke és jellege a termelési rendszertől, a gazdálkodási gyakorlatoktól és a helyi körülményektől függően jelentősen eltér.
Miért állítja a FAO, hogy az állattenyésztés fenntarthatósága kontextusfüggő megközelítést igényel?
Mivel az állattenyésztési rendszerek világszerte jelentősen eltérnek egymástól és a rendelkezésre álló adatok, valamint az összehasonlítható bizonyítékok továbbra is hiányosak, a fenntartható stratégiáknak figyelembe kell venniük az egyes rendszerek sajátos előnyeit, korlátait, szinergiáit és kompromisszumait, ahelyett, hogy mindenhol ugyanazt a megoldást alkalmaznák.
Forrás: NAK / Borovka Zsuzsa
