Az utóbbi években hatalmas gondot okoz a gazdálkodóknak az időjárás változékonysága. A klímaváltozás során egyre gyakrabban alakulnak ki extrém időjárási helyzetek, amelyek negatív hatással vannak a növénytermesztés biztonságára. A kérődző állatok takarmányozásának kulcsszereplője a lucerna, amelyet elsősorban magas fehérjetartalma és kiváló rosttartalma miatt kedvelnek a gazdák.
Az elmúlt évek vízhiányos tavaszai és aszályos nyarai azonban jelentősen csökkentették a lucerna takarmányhozamát. Az évente 3–4-szer történő kaszálás az ország nem minden részén valósul meg, hiszen a száraz időjárás hatására nem sarjadnak újra a már lekaszált növények. Ugyanezen okból vált egyre inkább rizikóssá a telepítés is, hiszen megfelelő mennyiségű csapadék nélkül nem tudnak megerősödni a magról kelt növények, így a nyári aszály megsemmisítheti a teljes állományt.
Ezen okokból egyre inkább sürgető a tömegtakarmány-termesztés változatossá tétele. Ez nem azt jelenti, hogy el kell felejteni a lucernát, és helyette valami mást kell vetni, hiszen a kifejlett gyökérzettel rendelkező lucerna az egyik legszárazság tűrőbb takarmánynövényünk. Gyökerei akár két méter mélyre is a talajba hatolnak. Csakhogy a tartós vízhiány a talajvíz szintjét, így a mélyebb rétegekből felvehető víz mennyiségét is negatívan befolyásolja. Ezért inkább arra szeretnénk buzdítani az állattartókat, hogy ne csak egy-két növény termesztési sikerétől függjön a biztonságos takarmánymennyiség előállítása. Diverzifikálni kell a termesztett növényfajokat, hiszen az időjárás is változékony. Az aszályos tavaszra válasz lehet egy kora tavaszi betakarítású gabona, amelyet silózással lehet tartósítani. A májusi–júniusi vízhiányra és hőstresszre válaszolhatunk egy nyár közepén vetett moharral, amely időben betakarítva jó minőségű szálastakarmányt szolgáltat. Mivel az időjárás évjáratonként eltérő lehet, ezért érdemes többféle növényt termeszteni, amelyek különböző feltételek között eltérő stratégiával biztosítják az állatok számára a szükséges mennyiségű takarmányt.
VETETT PÁZSITFÜVES KASZÁLÓK
Elsőként az augusztusban és szeptemberben vethető takarmánytípusokat ismertetem, hiszen ezek beszerzése lesz hamarosan aktuális. A nyár végi, kora őszi időszakban a pázsitfű pillangós keverék és a rövid életű kaszálók telepítése időszerű. Ezeket szántóföldbe, a vetésforgóba előre eltervezve javasolt vetni. Ebben az időszakban a legnagyobb problémát a talajelőkészítés okozza. A pázsitfüvek magjai általában nagyon aprók, ezért a magágynak is aprómorzsásnak és jól ülepedettnek kell lennie.
A talaj vízmegtartó és vízbefogadó képességét nagyban javítják a szerves trágyák, ezért lehetőség szerint a talaj termőképességének javítása és megőrzése érdekében vetés előtt történjen meg a szervestrágyázás, például érett istállótrágyával.
A szántóföldre tervezett rövid életű kaszálók általában 1–3 évesek, amelyek erőteljes növekedésű, lazabokrú pázsitfüveket tartalmaznak. Ilyen fajok az olaszperje, a csomós ebír és a különböző hibridfajok, pl. a festuloliumok. Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a sikeres takarmányhozam elérése érdekében feltétlenül javasolt nitrogénhatóanyag-tartalmú trágya alkalmazása – ez lehet organikus eredetű vagy műtrágya is. A jó hozam és takarmányminőség elérése érdekében legalább 100–150 kg nitrogén-hatóanyagot kell évente kijuttatni, több adagra osztva. Ha sikerül időben (augusztus közepén vagy végén) elvégezni a vetést, akkor már ősszel is történhet egy kaszálás. Az olaszperje hektáronként 40–60 tonna zöldtömeget is terem évente, azonban ehhez víz is szükséges a tápanyag mellett. A csomós ebír és a festuloliumok kevésbé vízigényesek.
A teljes cikket a MÁL július/augusztusi számában olvashatják
