1982-ben született Salgótarjánban. 2007-ben szerzett Mosonmagyaróváron agrárközgazdász- és Sopronban mérnöktanár-diplomát. 2007-től szaktanácsadóként kezdett dolgozni, majd 2009-től az MVH szakreferense, 2011-től osztályvezetője. 2013-tól a NAK koordinációs igazgatója, később a főigazgatói irodát vezette. 2021-től operatív főigazgató-helyettes. 2026 májusától az MJKSZ ügyvezető igazgatója. Feleségével három gyermeket nevelnek.
Kérem, mutatkozzon be az olvasóknak! Hogyan került kapcsolatba a juh- és kecskeágazattal?
Több mint 15 éve dolgozom vezetőként az agráriumban. Elsősorban vállalati és a közigazgatási területen, illetve egy országos szervezet operatív működésének irányításában van tapasztalatom. Háromgyermekes édesapaként a mindennapokban is fontos számomra a felelősségvállalás és a hosszú távú gondolkodás.
Munkám során a juh- és kecskeágazat működésébe is volt lehetőségem betekinteni. Ez az ágazat számomra különösen érdekes, mert egyszerre jelenik meg benne a hagyomány, a vidéki életforma és a mai szakmai kihívások világa. Meggyőződésem, hogy a juh- és kecsketenyésztés nemcsak gazdasági kérdés, hanem értékmegőrző tevékenység is.
Mik azok az eddig megszerzett tapasztalatok, amelyek segíthetik az MJKSZ igazgatójaként a munkáját, és hogyan látja jelenleg az ágazat helyzetét?
Közvetlen vezetőként több szervezeti egység és területi hálózat munkáját koordináltam, így jól látom, hogyan lehet egy központi rendszert úgy működtetni, hogy az a terepen is hatékony legyen.
Emellett jelentős gyakorlatot szereztem a folyamatok egyszerűsítésében, a döntés-előkészítésben és a különböző szereplők közötti munkakapcsolatok kialakításában.
A juhágazat több komoly kihívással néz szembe: gyorsan változó piaci környezet, klímaváltozás hatása a legeltetésre és a takarmányozásra vagy a generációváltás kérdése. Egyre erősebb az igény a stabil, kiszámítható működési feltételek iránt.
Akkor végzem jól a munkámat, ha a tenyésztők a mindennapokban is érzik, hogy számíthatnak ránk.
A teljes interjú a MÁL áprilsi számában olvasható
