Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában összefoglalja, hogy milyen kockázatokat hordoz magában az élelmiszerválasztás szabadsága, valamint a megfelelő tápanyagellátottság biztosíthatósága tekintetében Helsinki döntése, miszerint 2030-ra a hús- és tejtermékek fogyasztását a felére csökkentik és ezen állati eredetű termékeket növényi alapú alternatívákkal helyettesítik.
Helsinki városa megszavazta, hogy 2030-ra a hús- és tejtermékek fogyasztását a felére csökkenti és ezen állati eredetű termékeket növényi alapú alternatívákkal helyettesíti. 57 igen és 23 nem szavazattal a Helsinki Városi Tanács jóváhagyta a Puolet Parempaa (jelentése: „Fele jobb”) elnevezésű, mérföldkőnek számító kezdeményezést, amelynek eredményeként az évtized végére 50%-kal csökkenti a hús- és tejtermékfogyasztást. Az indítvány széleskörű, pártokon átívelő támogatást kapott, és előírja, hogy az állati eredetű fehérjéket növényi alapú alternatívákkal helyettesítsék az iskolákban, kórházakban, napközi otthonokban és más közintézményekben.
A Greenpeace civil szervezet indította el a kezdeményezést, amely egy országos kampány részeként arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy élelmiszerkínálatuk felét tegyék „jobbá” a közegészségügy és a környezetvédelem szempontjából. A finn fővárosban Mai Kivelä városi tanácsos terjesztette elő az indítványt és a szavazást „az éghajlati felelősségvállalásnak, az állatjólétnek és a gyermekek fenntartható jövőhöz való jogának” győzelmeként értékelték. Helsinki már korábban is úttörő szerepet játszott az alternatív fehérjeforrásokra vonatkozó politikák terén: 2022-től minden városi rendezvényről eltávolították a húst (a halat azonban nem).
Jukka Kajan, a Plant Based Food Finland iparági szövetség ügyvezető igazgatója állítólag üdvözölte a döntést, mivel az egyrészt erősíti az éghajlatvédelmi intézkedéseket, másrészt hosszú távú piaci kiszámíthatóságot teremt a növényi alapú megoldásokat fejlesztő vállalatok számára. 2025-ben azonban a húsfogyasztók aránya elérte az elmúlt négy évben mért legmagasabb szintet.
Táplálkozástudomány által vezérelt élelmiszerpolitika?
A „Half Better - Fele jobb” projektet az éghajlat, az egészség és az állatjólét érdekében hozott intézkedésként mutatják be, de kritikus szemmel vizsgálva az számos fontos kérdést vet fel.
A kezdeményezés azon a feltételezésen alapul, hogy az állati eredetű fehérjék bevitelének csökkentése és azoknak növényi alternatívákkal való helyettesítése automatikusan fenntarthatóbb és egészségesebb megoldás. A valóságban azonban a tudományos kép ennél jóval összetettebb.
Számos ipari úton előállított növényi alapú termék ultrafeldolgozott, finomított összetevőket, adalékanyagokat és állományjavítókat tartalmaz. Táplálkozási szempontból, a tápanyag-összetétel tekintetében a növényi imitátum termékek nem egyenértékűek az állati eredetű fehérjékkel, különösen a vas, a B12‑vitamin, az esszenciális aminosavak és az omega‑3 zsírsavak biológiai hasznosulása vonatkozásában. Ráadásul olyan érzékeny környezetekben, mint az iskolák, kórházak vagy idősek otthonai, logikusabb lenne a tápanyagminőséget előtérbe helyezni, nem pedig a szimbolikus klímapolitikai célkitűzéseket.
Természetesen fennáll annak a kockázata, hogy az állati eredetű termékek „kiváltása” valójában az ipari úton előállított növényi alapú alternatívákat gyártó szektor termékein keresztül valósul meg. Így nem meglepő, hogy a kezdeményezést lelkesen üdvözölte a Plant-Based Food Finland egyesület. A közbeszerzési politikák ugyanis mesterségesen is képesek keresletet teremteni egy olyan ipari szektor számára, amely még viszonylag sérülékeny.
Ezeket az intézkedéseket gyakran éghajlat-politikai lépéseknek állítják be, de iparpolitikai vonatkozásuk is van: stabil piacot teremthetnek a húshelyettesítő termékeket gyártó vállalatok számára. Másképpen fogalmazva, a fehérjeátállás könnyen elmozdulhat abba az irányba, hogy az a polgárok élelmiszerválasztása helyett felülről irányított gazdasági döntéssé válik.
Az élelmiszerpolitika paradoxona - A finnek több mint 53%-a nem akarja csökkenteni a húsfogyasztását
Érdekes eredmény, hogy a finn fogyasztók több mint 53%-a nem támogatná a húsfogyasztás felére csökkentését. Ez rávilágít az EU‑s élelmiszerpolitikákban egyre növekvő feszültségre: az intézmények a közétkeztetési rendszereken és táplálkozási irányelveken keresztül próbálják befolyásolni a lakosság viselkedését, miközben az emberek továbbra is sokféle preferenciát mutatnak. Ez a megközelítés értelmezhető az úgynevezett „intézményi nyomásgyakorlás/befolyásolás” egyik formájaként is, amely nem közvetlen tiltásokkal alakítja a választásokat, hanem azáltal, hogy megváltoztatja a rendelkezésre álló élelmiszer‑kínálatot.
Amennyiben az éghajlati problémák kialakulásának jelentős részét a hústermeléshez társítjuk, azzal azt kockáztatjuk, hogy túlságosan leegyszerűsítjük az élelmiszeripari rendszerek kihívásait. A mezőgazdasági kibocsátások számos tényezőtől függenek, többek között a gazdálkodási modellek típusától, a talajgazdálkodástól, a szállítástól, az ellátási láncoktól és az élelmiszer‑pazarlástól egyaránt. Az olyan északi országokban, mint Finnország, a földterületek jelentős része inkább legeltetésre alkalmas, mintsem olyan növények termesztésére, amelyeket közvetlenül emberi fogyasztásra lehetne felhasználni. Az állattartás megszüntetése vagy túlzott visszaszorítása ezért komoly következményekkel járhat a vidéki területgazdálkodás tekintetében.
A kulcskérdés a kiszabott mennyiségi célkitűzés (50%), amely inkább tervezésorientált logikát sugall, semmint tudományos vagy táplálkozási megközelítést. Az intézkedés fontos kérdéseket vet fel az élelmiszerválasztás szabadság és a társadalmi konszenzus vonatkozásában, továbbá a növényi alternatívák tényleges táplálkozási minőségével, a növényi alapú termékek gyártásában érdekelt iparág befolyásával, valamint a közétkeztetés politikai eszközként való felhasználásával kapcsolatban. Ez így már nem pusztán élelmiszerpolitika, hanem inkább egyfajta kísérlet a városi szintű étrendirányításra, egy módszer arra, hogy a polgárok étkezési szokásait fokozatosan formálják az idő során.
Forrás: NAK / Borovka Zsuzsa
