Az alig egy hónapja Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem néven működő új intézményen belül az állattenyésztési tudományok oktatásának és kutatásának központja Kaposvár lesz. A szakterületet az Állattenyésztési Tudományok Intézete fogja össze, amelynek élére Nagy István egyetemi tanárt nevezték ki. Cikkünkben az új vezetőt és terveit mutatjuk be a vele készített interjún keresztül.
Végzett kutatásokat juh-, tejelőmarha-, sertés- és nyúlpopulációkon. Van kedvenc állatfaja? Ha igen, melyik és miért?
Kutatásaim az állattenyésztési genetikával és tenyészértékbecsléssel kapcsolatosak. Ezen belül sokféle haszonállattal foglalkoztam. Doktoranduszként – Komlósi István professzor témavezetésével – hazánkban elsőként értékeltem a magyar merinó állományt különböző egyedmodellek segítségével. Miután Kaposvárra kerültem, elsősorban sertés- és nyúlfajták populációgenetikai vizsgálatával foglalkoztam. 2008/2009-ben Franciaországban 6 hónapig dolgoztam az INRA -nál, montbéliarde szarvasmarhák tenyészértékbecslési modelljeinek korszerűsítésében vettem részt Vincent Ducrocq irányítása alatt. Az utóbbi években főleg a Pannon nyúlfajták beltenyésztettségének kérdésével foglalkoztam.
KEDVENC ÁLLATFAJOM A NYÚL, MERT A NYÚLFAJTÁK A GYORS GENERÁCIÓVÁLTÁSOK MIATT NAGYON ALKALMASAK POPULÁCIÓGENETIKAI VIZSGÁLATOKRA.
Miért kezdett foglalkozni populációgenetikával, és mi a véleménye a genomika alkalmazásáról a szelekcióban?
Az egyetemen a genetika nagyon megtetszett. Ezután az állatnemesítési szakirányt választottam, ami nem más, mint alkalmazott populációgenetika. A szakirányt Komlósi István professzor vezette, aki annak idején jött vissza külföldi tanulmányaiból, és nagyon korszerű, naprakész ismereteket adott át. Rendkívül szép emlékeket őrzök azóta is a képzésről, tanáraimról és az egykori hallgatótársakról. A genomikát a mindennapok gyakorlatában egyelőre elsősorban a tejelő szarvasmarha fajtáinak tenyésztésében alkalmazzák. A többi állatfaj esetén egyelőre inkább csak a nagyértékű egyedek vagy populációk nemesítéséhez használják, más esetekben inkább az alapkutatás része ez az új módszer.
Hazánkban és ezen belül a MATE keretei között milyen lehetőségek vannak az egyes haszonállatfajok genomikai értékelésére, és ezek felhasználására a szelekcióban?
A holstein-fríz és a magyartarka esetén a tenyésztőegyesületek élére álltak ennek, és nemzetközi együtt működések keretei között megoldották a fajtájuk genomvizsgálatát és tenyészérték-becslését. A húsmarhafajtáknál látok még nagyobb igényt a genomvizsgálatokra alapozott szelekcióra, ám itt még nem történt meg vagy nem fejeződött be a referenciaállomány felmérése. A MÁSZ, a NÉBIH és a MATE Kaposvári Campusa között tavaly létrejött együttműködési megállapodás értelmében, a NÉBIH kaposvári laboratóriumának bevonásával és fejlesztésével lehetőség nyílik majd szarvasmarhák genomvizsgálatára itt, Kaposváron, mely munkát Dr. Húth Balázs docens Úr fogja koordinálni.
Mennyire váratlan a genomika térhódítása?
A hagyományos tenyészértékbecslés az állattenyésztők körében nem tartozott a népszerű területek közé, ezért kicsit meglepő a genomika széleskörű kedveltsége. A genomtenyészérték egyébként nem más, mint a származáshoz képest egy pontosabb rokonsági mátrix alapján megállapított, legjobb lineáris, torzítatlan becslés. Populációgenetikával foglalkozó elméleti szakemberként persze nagyon örülök ennek a trendnek.
Az interjú folytatása a MÁL márciusi számában.
