Gyermekkorában, abban a tanyában szaladgált, ahol ma ő a tulajdonos. Az édesapjának ugyanitt még a gróf parancsolt, neki most senki. Hosszú utat tett meg úgy, hogy ki sem mozdult a tanyáról, mindig itt élt. Indulatok nélkül beszél
a mögötte hagyott évtizedekről. Belerokkant a sok munkába, mégis elégedett a 73 éves juhász.
Mezőzomboron születtem 1945. február 28-án. Őseim juhval foglalkoztak a dédnagyapámig visszamenőleg. Nagyapám tízgyermekes családból származott, 3 fiút és 7 lányt szült a dédanyám. A testvérénél pont fordítva volt, 7 fiú és 3 lány született – érzékelteti az akkori demográfiai viszonyokat, a soha meg nem nősült, gyermektelen juhász. – A fiúk közül sokan juhászkodtak. Nagyapám feles juhász volt. Az volt az igazi, emlékezett rá vissza az édesapám. Odament a juhaival az urasághoz, még az embert is az uraság fizette. Kosztot adott, amellett, hogy a juhoknak volt szállása és takarmánya. A fele haszon az övé volt gyapjúból, mindenből. Mindkettőjüknek megérte. A szerződést 4-6 évre kötötték. Amikor meggondolták, elszerződtek másfele.
A Kucskár Lajosról szóló cikk aktuális lapunkban található.
