A világon a húsmarhatartás lényegében a legeltetésre alapozott. A múlt század közepéig döntően az empirikus szakmai ismeretek irányították világszerte a legeltetést. A termelés intenzifikálásával (gyepen elsősorban a műtrágyázás elterjedésével), a fűhozam növekedésével párhuzamosan a legeltetés hatékonyságának javítására is technológiai jellegű tudományos vizsgálatok indultak. Ezek a múlt század második felének kezdetén élték fénykorukat. A legelőre alapozott szarvasmarhatartás és hústermelés tudományos hátterét lényegében e kutatási eredmények adják.
Lapszám, melyben a cikk megjelent:
