Az idei évre sokáig fogunk emlékezni. A gazdákat egy normálisnak tartott évben is sok kihívás szokta érni, de amikkel ebben az évben kellett megküzdeni, az példátlan nemcsak a mi életünkben, de az emberiség történetében is.
Pedig az év kifejezetten jól indult, mindenki bizakodó volt. Egyedül az aszály és az enyhe téli időjárás okozott nehézséget. Akkor még azt hittük, a Kínát sújtó járvány nem terjed tovább, és abból Európa inkább jól fog kijönni. Nem így lett.
Márciustól mindenki elsősorban a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos hírekre figyelt. Közben az elmúlt két évtized legszárazabb tavasza köszöntött ránk. Májusban és főleg júniusban már volt eső, de a termés egy részét elvitte az aszály. Míg szeptemberben sok legelő kiszáradt, az októberi esőzések miatt egy hónapot csúszott a kukorica betakarítása, és a búza vetése. A növénytermesztők ezzel együtt az őszi brutális áremelkedés miatt jó évet fognak zárni.
A tavaszi leállás, a nyári újraindulás és a második hullám alapjaiban rendezte át az életünket, illetve alakította át a fogyasztási szokásainkat is. Kevesebbszer vásárolunk, és jobban megnézzük mire költjük a pénzünket. A drágább élelmiszerek fogyasztása érzékelhetően visszaesett.
Valamennyi ágazat közül a tejpiac volt a legstabilabb. A nyerstej-árak év eleje óta tartó csökkenése szeptembertől végre emelkedni kezdett. Év végére az extra minőségű nyers tej átlagára 110 Ft körül volt kilónként, ami a rendkívüli helyzethez és a termelés 10 százalékos bővüléséhez képest jónak mondható. Az egekbe szökő gabona és fehérjehordozók, illetve inputanyagok ára ugyanakkor nagyon nehéz időszakot vetítenek előre.
A húsmarhatenyésztők és -tartók nem zárnak jó évet. A borjú- és vágómarhapiacon 15-20 százalékos áresés volt tapasztalható március–áprilisban, a minőségi marhahúst vásárló éttermek, szállodák leállása és az (elsősorban török) export visszaesése miatt. A legnagyobb áresés a vágótehén esetén volt tapasztalható, igaz, tavaly rekord magas árak alakultak ki. A júniustól emelkedésnek indult árak szeptember óta újra lefelé tartanak. A marhahús és az élő marha iránt érzékelhetően csökkent a kereslet.
Év elején rekord magas vágósertés árak voltak, amelyek márciustól elkezdtek esni. Két hullámban júliusig mintegy 25 százalékkal csökkent a felvásárlási ár egészen 370 Ft/kg-ig, majd júliusban újra 400-420 Ft/kg körüli szintre kúszott fel, és onnan nem mozdult szeptember közepéig, majd a német ASP-hírek után két hullámban decemberre 360-370 forintra estek. Összességében nem lesz veszteséges az év a sertéstartóknak, de a jelenlegi helyzet és a rövid távú kilátások elkeserítőek.
A juhászokban a lelket idén a jó felvásárlási árak tartották. A tavasz végét és nyár elejét leszámítva kifejezetten jó árak jellemezték a báránypiacot. Megalakult az ágazat szakmaközi szervezete, amely jól vizsgázott, amikor a tavaszi bárányexport zavarait kellett elhárítani. A juh- és kecsketejtermelők számára ugyanakkor a helyi piacok bezárása és a Horeca-szektor leállása súlyos csapást jelentett. A gyapjúpiac idén befagyott, csak a legjobb minőségű merinó gyapjút lehetett eladni.
A koronavírus sok bajt, lemondást és szomorúságot okoz nekünk, de segít is. Segít abban, hogy kicsit lassítsunk, és jobban vigyázzunk, figyeljünk egymásra. Advent pont erről szól, a csendről és várakozásról. A karácsonyi forgatag idén elmarad, használjuk ki ezt a lehetőséget, csendesedjünk el egy kicsit, és mindjárt könnyebben észrevesszük mi az, ami fontos, és mi nem. Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, békés karácsonyt minden kedves olvasónknak!
Dr. Wagenhoffer Zsombor
