Az idei évbens azon belül különösen a következő hetekben, hónapokban fontos agrárpolitikai döntéseket kell meghozni idehaza és az EU szintjén egyaránt. Tetszik, nem tetszik, a 2023-tól induló új támogatási rendszernek alkalmazkodnia kell az Európai Bizottság és Parlament által kijelölt irányhoz, amelynek vezérgondolata a klímasemlegesség.
Az állattenyésztés pozíciója első ránézésre nem tűnik jónak, hiszen az ágazatot sok támadás éri, elsősorban a szélsőséges nézeteket valló klímavédők részéről. Erről már sokat írtunk ebben a lapban is, és még sokat fogunk ezzel a témával foglalkozni.
Az ágazat rövid és hosszabb távú jövője szempontjából a 2023–2027-es támogatási időszaknak kulcsszerepe lesz. Az EU véleményvezérei 2030-ra és 2050-re – az ő szavaikat használva – nagyon ambiciózus célokat fogalmaztak meg, amelyek jogszabályokba öntése már zajlik.
Most van itt a történelmi pillanat, hogy elérjük, kiharcoljuk, hogy a területalapon kifizetett pénzekkel a növénytermesztést preferáló támogatáspolitikában némi változás történjen. Radikális változtatásra nincs reális esély, de kiigazításra igen. Ezt csak úgy lehet elérni, ha az állattenyésztésről és az állatitermék-előállításról be tudjuk bizonyítani, hogy klímabarát.
Manapság a döntéshozók mindent a zöld szemüvegen keresztül néznek, ami önmagában érthető és fontos is, hiszen Földünk bioszférájára az emberiség súlyos csapást mért, és ha ezen sürgősen nem változtatunk, akkor a vesztünkbe rohanunk.
Az ellen azonban mindent el kell követnünk, hogy a bajok egyik fő okozójának az ágazatunkat kiáltsák ki. Ez a megbélyegzés sajnos az elmúlt évtizedekben egészen jól sikerült. Ebben komoly szerepe volt/van a globalizációnak és az olcsó élelmiszerekért folyó öldöklő csatának (amit elegánsan piaci versenynek szoktak hívni), amely az intenzív állattartás és iparszerű tömegtermelés (hús-, tej-, tojásgyárak) felé kényszeríti a termékpálya szereplőit.
Ezeket a globális folyamatokat nem tudjuk megállítani vagy megfordítani. Amit tenni tudunk az az, hogy minden lehetőséget megragadunk, ami segíteni tud abban, hogy klímasemleges legyen az állattartás, a termék-előállítás, továbbá elkészítjük az ezt bizonyító publikációkat, videókat, üzeneteket, és eljuttatjuk a politikai döntéshozóknak és a széles társadalmi réteghez.
Annyiban vagyunk mi, magyar állattenyésztők könnyebb helyzetben a nyugati kollégáinkhoz képest, hogy a magyar emberek között egyelőre viszonylag kevesen vannak sötétzöld gondolkodásúak, az emberek döntő többsége még nem szakadt el teljesen a valóságtól, nem a húsnélküli étrenddel vagy az állatok és emberek jogainak egy szintre hozásával akarja megmenteni a világot. Jó hír az is, hogy Magyarország kormánya pragmatikus zöldpolitikát folytat, és az állattenyésztésben nem az ellenséget, hanem az ország élelmiszer-ellátásának és szuverenitásának egyik pillérét látja.
Ebben a kritikus időszakban, amikor az emberiséget és az állatállományokat is súlyos járványok sújtják, amikor a takarmányok és az inputanyagok árai az egekbe szöknek, miközben a felvásárlási árak alig változnak a korábban említett globális verseny és kereskedelem miatt, az állattenyésztőknek nagy szükségük van kapaszkodókra, olyan agrárpolitikára, amely komolyan veszi az ágazatot, segíti a benne dolgozókat, nem hagyja őket magukra.
Apró kiigazítások helyett határozott beavatkozásokra van szükség a közvetlen és a vidékfejlesztési támogatásokban, hogy a magyar állattenyésztés ne vesztese, hanem nyertese legyen a most zajló átalakulásnak! A részletekről a következő hetekben, hónapokban fogunk tárgyalni a döntéshozókkal, továbbá a májusban folyó társadalmi egyeztetéseken mindenkinek lehetősége van a véleményét elmondani, megírni. Minden tudásunkkal és lehetőségünkkel küzdeni fogunk azért, hogy az új támogatási rendszerben a szakmai szempontok a jelenleginél is jobban érvényesüljenek!
Dr. Wagenhoffer Zsombor
