A MÁSZ elnöksége Magyar Állattenyésztésért díjjal tüntette ki Kiss Ferencet, a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete leköszönő elnökét, a Dél-borsodi Agrár Kft. ügyvezető igazgatóját a sok évtizedes kiemelkedő munkássága és a tenyésztői közösségek érdekében végzett önzetlen munkája elismeréséért. Ennek apropóján készítettünk interjút a kiváló szakemberrel.
Ön sok éven keresztül volt a MÁSZ elnökségének tagja, a Felügyelőbizottság elnöke. Mik ennek a tenyésztésszervezési rendszernek az erősségei, előnyei, amelyek a tejtermelők, illetve a magyar állattenyésztők munkáját, boldogulását elősegíthetik?
Hosszú évekig volt lehetőségem belülről látni a magyar tenyésztésszervezés működését, előnyeit, nehézségeit és sokszor a küzdelmeit is. Azt gondolom, hogy ennek a rendszernek az egyik legnagyobb értéke az, hogy nem pillanatnyi divatokra, hanem szakmai alapokra, hosszú távú építkezésre és szervezett együttműködésre épül. Ezért különösen fontos, hogy legyenek olyan szervezetek, szakmai műhelyek és közösségek, amelyek biztosítják a folytonosságot, a hiteles adatgyűjtést, az értékelést, a szakmai kontrollt és a tenyésztők képviseletét.
A magyar állattenyésztésnek mindig is erőssége volt, hogy voltak benne elhivatott emberek, akik nemcsak a saját gazdaságukban gondolkodtak, hanem az egész ágazat jövőjében is.
A MÁSZ-ban, a tenyésztőszervezetekben és természetesen a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületében is ezt a szemléletet tapasztaltam: szakmai vitákkal, néha nehéz egyeztetésekkel, de alapvetően azzal a céllal, hogy a magyar tenyésztők munkája ki számíthatóbb, eredményesebb és hosszabb távon is versenyképes legyen.
A szakmai munka szépsége mellett a legfontosabb a piac üzeneteinek felismerése, és az időben történő alkalmazkodás.
Ugyanakkor azt is őszintén hozzá kell tenni, hogy önmagában a szakmai munka szépsége nem elegendő. Lehet valaki kiváló tenyésztő, lehet nagyon jó állománya, ha közben nem érti a piac üzeneteit, ha nem képes időben alkalmazkodni, akkor nagyon nehéz talpon maradni. A tenyésztésszervezési rendszer akkor szolgálja igazán a gazdákat, ha a szakmai tudást össze tudja kapcsolni a közgazdasági szemlélettel és a valós piaci folyamatok ismeretével.
A tenyésztésben nincs gyors siker. Itt nem hetekben vagy hónapokban gondolkodunk, hanem generációkban.
Azt vallom, hogy a tenyésztésben a genetikai előrehaladás, az állategészségügy, a termelési hatékonyság, a takarmányozás, a feldolgozás és az értékesítés nem külön világok. Ezek egyetlen termék pálya részei. Aki ezt átlátja, annak nagyobb esélye van arra, hogy ne csak túléljen, hanem fejlődjön is. A tenyésztésszervezésnek ebben van komoly szerepe: keretet, adatot, iránytűt és szakmai közösséget adhat a termelők kezébe.
Milyen vezérelvek mentén végezte a cége irányítását és a tejtermelő állományában a tenyésztést?
A cég irányításában mindig igyekeztem józanul, a realitások talaján maradva dönteni.
A mezőgazdaságban, különösen az állattenyésztésben az ember nagyon hamar megtanulja, hogy a szép elvek mellett a számoknak is stimmelniük kell. Lehet szeretni az állatot, lehet kötődni a földhöz, lehet büszkének lenni a tenyésztői munkára, de ha a gazdaság nem áll biztos lábakon, akkor előbb-utóbb minden veszélybe kerül: az állomány, a munkatársak megélhetése, a család jövője és a település gazdasági biztonsága is.
Olyan állományt kell építeni, amely nemcsak szépen mutat papíron, hanem a mindennapi termelésben is tartósan, egészségesen, gazdaságosan működik.
A tehenészet önmagában nagyon kitett a mindenkori piaci változásoknak. A tej felvásárlási ára, a takarmányköltség, az energiaárak, a munkaerőhelyzet, az állategészségügyi kihívások mind olyan tényezők, amelyekre egy közepes méretű gazdaság csak korlátozottan tud hatni. A közepes mérettartományban az ember már elég nagy ahhoz, hogy komoly terheket viseljen, de sokszor még nem elég nagy ahhoz, hogy a piacot érdemben befolyásolja. Ahogy mondani szokták: a legnagyobbak kitapossák maguknak az utat, a legkisebbek gyakran lemorzsolódnak, a középmezőny pedig az, amely állja az ütéseket, de a történetek alakulását csak ritkán tudja meghatározni.
Számomra a jó tehén nemcsak sok tejet termel, hanem hosszú hasznos élettartamú, jó lábon áll, jó tőggyel rendelkezik, egészséges, termékeny, és a telep teljes gazdasági működéséhez is hozzátesz. Törekedtünk arra, hogy ne csak nyerstej-termelőként legyünk jelen a piacon, hanem minél inkább a teljes termékpályában gondolkodjunk.
A tenyésztési döntéseknél mindig fontosnak tartottam a fokozatosságot és a következetességet. Csak lábról lábra – szoktam mondani. Nem szabad egyik divatirányból a másikba ugrálni. A genetikai munka hosszú távú építkezés. Tudni kell, hogy mit akarunk javítani, hol vannak az állomány erősségei, hol vannak a gyenge pontok, és ezekre türelmes, következetes munkával kell válaszolni. Ugyanakkor a tenyésztés sem lehet elszakítva a gazdaságosságtól. Egy döntés akkor jó, ha szakmailag is megalapozott, és közben a vállalkozás fenntarthatóságát is szolgálja.
A teljes cikk a MÁL májusi számában olvasható
