Tavaly nyáron sokkhatásként érte a gazdálkodókat az energiaárak brutális megugrása. Azóta – jó irányba – sokat változott a helyzet, ennek ellenére az energiaköltség helyét és szerepét az állattenyésztésben alaposan újra kell gondolni.
Míg 2020-ban és 2021-ben mindenki kicsit virológussá vált, addig tavaly nyár óta az infláció és az energetikai szakértők országa lettünk. Nem véletlenül, hiszen ezek a hatások alaposan átrendezték az életünket. Az állattenyésztési ágazatokat előbb a megugró takarmány- és inputárak, majd az energiaárak józan ésszel felfoghatatlan drágulása állította lehetetlen helyzet elé.
Sokan csak tavaly tudtuk meg, hogy uniós szinten a villamos áram árát az ellátásban viszonylag kisebb (20%) hányadot kitevő, de a legrugalmasabban üzemeltethető gázerőművek hatékonysága szabja meg. Vannak tagállamok, ahol a gázalapú áramtermelés a legjelentősebb (Olaszországban 42%, Hollandiában 40%), vagy érdekes az is, hogy Németország áramellátásának 31%-a a legszennyezőbb forrásból, a szénerőművekből származik. Igaz, ha összeadjuk a szél- (23%) és napenergiát (10%), azok összege is már ekkora nagyságrendet tesz ki.
A Bizottság most készít elő egy tervezetet, ami a gáz és áram árának szétválasztását célozza meg. Jelenleg a holland gáztőzsdén (TTF) 40-42 euro/MWh az egységár, ami tavaly augusztusban 200-270 euro/MWh, a háború előtti hetekben 90 euro/MWh, 2021-ben pedig 20 euro/MWh szinten mozgott.
Nemrég jelent meg egy kimutatás arról, hogy az orosz-ukrán háború óta (2022. február 24. és 2023 február 26. között) melyik országok importálták a legtöbb olajat, gázt és szenet Oroszországból. Nem meglepő módon az első helyen Kína áll, majd jelentősen lemaradva a második Németország, Törökországgal majdnem holtversenyben. A szankciók életbe lépése miatt hamarosan a törökök megelőzik majd a németeket, de ettől még elgondolkodtató, hogy a politikai narratíva mennyire meg tudja szépíteni vagy el tudja fedni a valós folyamatokat. Őket India, Hollandia, Olasz-, Lengyel- és Franciaország követi, majd Belgium és a 10. helyen Magyarország található. Az előttünk lévő országok mindegyike zömében nyersolajat importál(t), nálunk ellenben a behozatal kétharmadát a gáz, harmadát a nyersolaj tette ki. A németeknél a gáz és olaj aránya 40:60 körül alakult. Az elmúlt egy évben a szankciók ellenére az EU maradt Oroszország (Kína után) második legnagyobb energiahordozó vásárlója. Az is igaz, hogy a tagállamok gázfelhasználása 20 százalékkal csökkent tavaly február óta.
A napelemparkok kihasználtsága a kapacitásuk mindössze 15-16 százaléka, mivel, akik maguknak termelnek így áramot, azok a saját felhasználáson felüli részt nem táplálhatják be az országos hálózatba. Ezért kezdtek az utóbbi időben sokan saját áramtároló kapacitást kiépíteni, mert az a jelenlegi árak mellett is viszonylag gyorsan megtérül, és jelentősen csökkenti a piaci kitettséget. A napelempark akkor éri meg, ha a megtermelt energiát tárolni is tudjuk.
A biomassza-erőművek szerepe fel fog értékelődni, hiszen így az állattartás során keletkező szerves trágya és növényi hulladék energiaforrásként használható. Nagy lehetőség van a geotermikus energiában, ebben az elmúlt 20 évben alig volt előrelépés, talán majd most.
Vége – egy időre biztosan – az olcsó élelmiszer és olcsó energia korszakának. Az energiaköltség aránya az önköltségben ágazatok között nagy szórást mutat, de nagyságrendileg 8-16 százalékot tesz ki. Beruházások, fejlesztések nélkül nincs olcsóbb energia, sem energiafüggetlenség, ezért mindenkit arra biztatok, hogy tájékozódjon, és mielőbb hozza meg azt a döntést, ami csökkenti az energiakitettségét!
