A szilázs készítésének ideje lassan befejeződik, a gazdának számba kell venni, hogy állataik számára elegendő-e a téli takarmány. Az idei csapadékos nyár bővelkedett silózásra alkalmas alapanyagokban, ezért a mennyiség valószínű bőven fedezi a szükségletet. A mennyiség mellet azonban fontos a szilázs minősége is. Ennek ismerete fontos, egyrészt azért, mert ahol több csoportban tartjuk állatainkat (fejős csoportok, szárazonállók, növendékek), ott a minőség figyelembevételével kell etetni a szilázst, másrészt a minőség alapján célszerű dönteni az egyes depók felhasználási sorrendjéről. A legjobb minőséget a fejt teheneknek és a fiatal növendékeknek adjuk, a kevésbé értékesebb szilázst a növendékekkel és hízókkal célszerű feletetni. A szilázs minőségét alapvetően az alapanyag határozza meg. A fű, a lucerna és az egyéb szálas zöld takarmányok minőségét a betakarításkor meglévő fenológiai állapotuk jelentősen befolyásolja, de a kukorica szilázsnál sem közömbös az érettségi állapot. Az alapanyagok tisztasága, azaz a földes szennyeződéstől való mentesség, szintén jelentőséggel bír.
