Hazánkban az erjesztett takarmányok, szilázs, szenázs etetése néhány évtizedes múltra tekint vissza. Igazi elterjedése a II. világháború utáni időszakra tehető. Kezdetben sok gyenge minőségű szilázs készült, ami nehezítette elterjedését. Napjainkban elmondhatjuk, hogy a szilázs a tejelő szarvasmarhák legfontosabb takarmánya. Igaz, hogy a legeltetés a legolcsóbb, de a gyep nem mindig és nem korlátlanul áll a gazda rendelkezésére. A szilázs sokféle alapanyagból készülhet, ami alapvetően meghatározza a minőségét. A minőség pedig, ahogy azzal a legutóbbi cikkünkben is foglalkoztunk, meghatározza, hogy azt milyen állattal etessük. A szilázs felhasználásával bővebben aktuális lapunk Takarmányozás rovatában ismerkedhetünk meg.
Lapszám, melyben a cikk megjelent:
