Gyerekkori álmok válnak valóra sok mai fiatal juhász életében. Úgy látszik ahhoz, hogy valaki az állattartást válassza hivatásául, nélkülözhetetlen kisgyermekkorban kezdeni az állatok simogatását, a róluk való gondoskodást. A nagyszülőkkel együtt ébredve kimenni az istállóba, etetni, rendet rakni, együtt reggelizni. A tejeskávé illatát, a pettyes bögrét, a nagymama lekvárjának ízét nem lehet elfelejteni. A tőlük kapott kis állatot már sajátjuknak érzik, nevelgetik. Később ez természetessé válik, rájönnek, nem tudnak nélküle élni. Állatot tartani kell! Szerencsére sokan mutatnak példát a felnövekvő generációnak, köztük Győri Zsolt is.
Lapszám, melyben a cikk megjelent:
