Hogyan indult az élete, és hogyan került kapcsolatba a juhtenyésztéssel?
1948. február 7-án születtem Borotán, a falutól 4 km-re az öregszőlők mellett, még a nagyapám építette tanyán. Ötödik gyermekként jöttem a világra. Apám juhtartó, földműves parasztember volt. Már 9 éves koromban, a nyári iskola szünetben 150 bárányt legeltettem. Emlékszem, kaptam akkor 2 jerkebárányt, tehát ha így nézem 60 éve van saját juhom. Az iskolából kimaradva a helyi termelőszövetkezetben kezdtem el dolgozni. Majd innen elküldtek 1965. január 6-án tanulni Bőszénfára a juhtenyésztő szakmunkásképzőbe. El voltam keseredve, honvágyam volt nagyon, de a főállattenyésztő azt mondta, hogy a tanulásba merítsem bánatomat. Első feleletemre – mely a sejtekről és szövetekről szólt – 5-öst kaptam, és tulajdonképpen ez adott nagy ambíciót a további tanuláshoz. Emlékszem a gyengébb tanulók azt mondták: „Hudi belőled nem lesz juhász, mert te nagyon tanulsz…”.
Mind a 3 évben kitűnő tanuló voltam, vörös diplomás juhászként végeztem – akkor úgy mondták.
A Hudi Jánossal készült interjú teljes terjedelmében lapunk aktuális lapszámában található.
