Az invazív növényfajok nemcsak az általuk elhódított élőhelyek biodiverzitását, hanem a fertőzött gyepterületek takarmánytermő képességét is csökkentik, hiszen kevesebb és gyengébb minőségű lesz a termés. Az ellenük való védekezés sikeréhez meg kell ismernünk a betolakodó faj életmódját és a kezelés várható hatását.
Írta: Dr. Lepossa Anita – Dr. Bajnok Márta – Dr. Tasi Julianna,
MÁSZ- NAK Gyepgazdálkodási Munkacsoport
Hazánkban két Solidago faj okoz egyre komolyabb problémát a gyepterületeken: a magas aranyvessző (S. gigantea) és a kanadai aranyvessző (S. canadensis). A két faj közötti legszembetűnőbb különbség, hogy a kanadai aranyvessző szára szőrözött és a hajtásai sűrűbben levelesek, a magas aranyvesszőnél a szár viaszos, hamvassárga színű. Mindkettő évelő faj, vegetatív szaporodásra is képes, így rövid időn belül domináns fajjá válhat a meghódított területen. A gyepekbe a környező, nem bolygatott területekről, ruderáliákból széllel bekerülő apró kaszatt ermésekkel települnek be.
MIRE ÉSZREVESSZÜK MÁR NEHÉZ KIIRTANI
Ha a gyepünkben csupasz talajfoltok vannak, az különösen kedvez a betelepülő aranyvesszőnek, tehát nagyon fontos a foltok/kopárok évenkénti felülvetése fűmaggal. Nem különben az értékes gyepalkotó növények tápanyagigényének kielégítése trágyázással ott, ahol ez megengedett. Már az első év őszén fejleszt 2-3 db 1-10 cm-es rizómát (rügyekkel teli hajtást a földben), és ettől kezdve főként vegetatív úton szaporodik. A talajban két-három év alatt komoly rizómahálózatot alakít ki, ezt a gazdálkodók a megtelepedéstől számított 3-4 év után veszik csak észre, amikor már kiterjedt sarjtelepek alakultak ki és nagy a borítása. A két faj közül a kanadai aranyvessző terjedése száraz termőhelyen lassabb, mert rövidebb rizómákat fejleszt, nedvesebb élőhelyen azonban jellemzően gyorsabb a borításnövekedése.
A MEGELŐZÉS LEGJOBB MÓDSZERE A RENDSZERES LEGELTETÉS, KASZÁLÁS
Az ellenük való védekezés két fronton lehetséges, egyrészt rendszeres legeltetéssel és kaszálással, másrészt mechanikai (esetleg vegyszeres) beavatkozásokkal. Ezekkel meg lehet akadályozni az aranyvessző termésképzését, mert magprodukciója jelentős. Virágzása július végén kezdődhet, a csúcsidőszak augusztus közepe és szeptember vége közé esik, de akár októberig folytatódhat.
HA RENDSZERESEN VIRÁGZÁSBAN KASZÁLJUK, AKKOR A RIZÓMA KEVÉSBÉ TUD FELTÖLTŐDNI TÁPANYAGGAL, ÍGY CSÖKKEN AZ ÁTTELELÉSI ESÉLYE ÉS A TAVASZI HAJTÁSKÉPZÉS.
Az aranyvessző takarmányként való hasznosítása nem újkeletű. Az USA-ban megfigyelték, hogy a kanadai aranyvessző magas tápértékű, különösen a csúcsi részei a lucernához hasonló beltartalommal bírnak. Borjas tehenek szívesen fogyasztják csúcshajtásait június elején és közepén. A növény ettől tovább fejlődik, és virágozni is képes, ezért úgy tűnhet, hogy a szarvasmarhák nem legelik a fajt. Hazai etetési kísérletben azt találták, hogy a magas aranyvessző biztosíthatja a kecskék nett ó laktációs energiaigényét, tömegtakarmányként való hasznosítása során nagy fehérjetartalmú takarmánnyal való kiegészítés szükséges, mert nyersfehérje-tartalma nem éri el a gyepekben lévő pázsitfüvek és pillangósok összesített nyersfehérje-tartalmát, a vizsgálatokban csupán kétharmada volt annak. A nyersfehérje emészthetősége kedvező (71%), a nyersrosté azonban csak 23% volt. Nyersrosttartalma megközelíti a virágzás előtt álló lucerna értékét.
HAZAI VIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI
Mechanikai védekezésként több éven keresztül virágzáskor, és évente többször végzett kaszálással gyéríthető az aranyvessző. A rizómák kiásása, a terület fogasolása erős fertőzés esetén nem hatékony. A kiásott rizómákat össze kell gyűjteni és megsemmisíteni, ami nagy területen nem kivitelezhető. Több (8-20) éven keresztül különböző hazai helyszíneken folytatott nemzetközi vizsgálatban legeltetés, kaszálás és elárasztás magas aranyvessző hajtásszámára gyakorolt hatását figyelték. Eredményeik alapján mindhárom kezelésmód szignifikánsan csökkentette a hajtásszámot, a kaszálás a legkevésbé, a csupán 1-2 éven keresztül történő kaszálásnak nem is mutatkozott hatása.
A KANADAI ARANYVESSZŐ MAGAS TÁPÉRTÉKŰ, A CSÚCSI RÉSZEI KÜLÖNÖSEN, A LUCERNÁHOZ HASONLÓ BELTARTALOMMAL BÍRNAK.
A LEGHATÉKONYABB VÉDEKEZÉS AZ ÁPRILISTÓL NOVEMBERIG TÖRTÉNŐ INTENZÍV LEGELTETÉS.
Leghatékonyabb védekezésnek a több mint 10 éven keresztül, áprilistól novemberig szarvasmarhával történő intenzív (8 állat/ha) legeltetés és a májustól október közepéig juhokkal végzett legeltetés (10 állat/ha) bizonyult. Ez utóbbi hatására a hajtások szinte teljesen eltűntek. Mechanikai gyomirtásnak minősülhet az égetés is. Nálunk az égetés védett gyepeken is elfogadott kezelési mód, eseti engedéllyel, megfelelő óvintézkedések mellett, kizárólag vegetációs időszakon kívül (télen). Az égetés drasztikus beavatkozás, az alulhasznosított, erősen degradálódott gyepek fűnövényzete azonban szépen megújulhat így.
PERMETEZÉSI TANÁCSOK
Ahol kémiai védekezésre is van lehetőség, ott az évelő kétszikűek elleni felszívódó vagy kontakt hatású totális gyomirtó készítménnyel irtható az aranyvessző. Rét-, legelőterületeken alkalmazható kétszikűek elleni legismertebb hatóanyagok a dikamba, fluroxipir, MCPA, 2,4-D. Kevésbé tömeges előfordulás esetén a természetvédelem pontpermetezést javasol az aranyvessző 20-40 cm-es állapotában klopiralid hatóanyagú készítménnyel. Nagyobb kiterjedésű gyepterületen állománypermetezés javasolható felszívódó hatású, szelektív kétszikűirtókkal, azt azonban tudnunk kell, hogy a készítmény a gyepek értékes kétszikű növényeiben (pl. pillangósok) is maradandó károsodást okoz! Hormonhatású készítményeket általában kombináció formájában az évelő gyomnövény intenzív növekedésének kezdetén kell kijutt atni, amikor az évelő füvek még nincsenek az érzékeny zászlóslevél stádiumában. Az aranyvessző intenzív hajtásnövekedésére március végén, április elején számíthatunk. Aranyvessző elleni védekezésben kedvező külföldi tapasztalatról számoltak be a fluroxipir hatóanyag kapcsán is. A Colombus EC használatát az AKG-program is engedi. Koncentráltan, tömegesen megjelenő aranyvesszőtelepeket kontakthatású készítménnyel kezelhetünk: a 10-15 cm-es magasságú kolóniát glifozát hatóanyagú gyomirtókkal permetezzük. A kijuttatáskor kedvező a párás, meleg levegő. Levéltrágyával serkenthető a gyomnövény anyagcseréje, ami fokozza a készítmény hatását. A magas aranyvessző levélterületének maximuma július közepe-vége, a permetezést erre az időszakra kell a totális gyomirtókkal időzíteni. Ezt követően az alsó levelek természetes úton, önárnyékolás miatt elhalnak, és a növény a tápanyagokat a rizómába mobilizálja, tehát az egyszeri nyár végi és őszi glifozátos kezeléssel csak a magprodukciót csökkenthetjük, de a vegetatív szaporodást nem fogjuk meggátolni. Általában még egy gyomirtószer-kezelés szükséges, amit az ősszel nevelt hajtásokon érdemes elvégezni. Amennyiben sikeresen kiirtottuk az aranyvessző sarjtelepeit, a helyükön maradó csupasz foltokat mielőbb be kell vetni fűmaggal, gyepkeverékkel, hogy az újabb gyomfertőzésnek elejét vegyük.
A felhasznált szakirodalom a szerzőknél rendelkezésre áll.
