Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb videóinterjút tett közzé, melyben Andrea Bertaglio kampánymenedzser Dr. Klemen Potočnikkal, a Ljubljanai Egyetem Állattudományi Tanszék Biotechnikai Karának professzorával az állattenyésztésnek a vidéki térségek és a termőföldek fenntartásában betöltött szerepéről beszélgetett.
Andrea Bertaglio a „European Livestock Voice” (ELV), azaz az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport kampánymenedzsere az Európai Állattudományi Szövetséggel (EAAP) együttműködésben elindított videóinterjú-sorozat ezen epizódjában Dr. Klemen Potočnikkal, a Ljubljanai Egyetem Állattudományi Tanszék Biotechnikai Karának professzorával készített interjút. Klemen Potočnik professzor közel 30 éves tapasztalattal rendelkező állatgenetikai szakértő, aki az EAAP munkájában is aktív szerepet játszik. Emellett családjával egy kis biogazdaságot működtet, ahol szamár- és kancatejet állítanak elő és helyben liofilizálnak, azaz fagyasztva szárítanak, jelentősen növelve ezáltal a termék értékét. Vállalkozásuk Szlovénia egyetlen olyan üzeme, amely rendelkezik egész Európára érvényes engedéllyel állati eredetű élelmiszerek és egyéb termékek liofilizálására. Potočnik szerint a kisgazdaságok sikere a szakértelmen, a családi háttér által nyújtott támogatáson, a magas színvonalú gazdaságirányításon és az ezek által biztosított hatékony gazdálkodáson múlik – ez egy ritka, mégis megvalósítható kombináció.
Több olyan szlovéniai példát is megoszt az interjúban, amelyek bemutatják, hogy hogyan lehetnek sikeresek a kisgazdaságok. Egyik hallgatója mindössze 20 Brown Swiss tehénnel működtet egy biotejtermelő gazdaságot, ahol A2-es tejet állítanak elő, amelyet helyben dolgoznak fel, és amely ökológia gazdaság hét alkalmazottat foglalkoztat. Mások diverzifikált gazdaságokat vezetnek vegyes fajú/fajtájú állatállományokkal, kertészeti termeléssel és közvetlen értékesítéssel, amely gazdaságok akár 50 000 euró árbevételt is képesek termelni hektáronként évente. Ezek a modellek a „niche”, azaz a réspiaci termelésre épülnek, az innováció és az erős személyes elkötelezettség ötvözésével működnek sikeresen, azonban szakértelem és megfelelő támogatás nélkül ezek a modellek nem könnyen valósíthatóak meg.
Potočnik az interjúban a városi és a vidéki térségek közötti egyre növekvő szakadékra hívja fel a figyelmet. Az európaiak többsége városokban él, ami torz képet eredményez a mezőgazdaságról. Szlovénia példája jól szemlélteti ezt az eltávolodást: bár az országban az egy főre jutó mezőgazdasági terület nagysága a legalacsonyabb az Európai Unióban, azonban hatalmas gyepterületekkel és legelőkkel rendelkezik az ország, amely területeket ma a mezőgazdasági célú hasznosítás teljes feladásának a veszélye fenyeget. Rövid távon a reaktív szakpolitikák – azaz a problémakövető, nem pedig megelőző intézkedések – csak tovább súlyosbítják a problémát. Amire valóban szükség van, az egy hosszú távú jövőkép, amely védi a helyi erőforrásokat és biztosítja az élelmiszer-ellátás biztonságát.
Kiemeli a kisgazdaságok hanyatlásának folyamatát is, amelyet a globalizáció és a specializáció felgyorsított. Az európai mezőgazdaság évszázadokon át a generációkon átívelő családi gazdaságoknak köszönhette virágzását: a nagyszülők átadták tudásukat, a szülők művelték a földet, a gyermekek pedig a gyakorlatban tanultak. Mára azonban ez a folytonosság megszakadóban van és vele együtt értékes tudás, készségek és a generációk közötti folytonosság is elveszik.
Potočnik úgy véli, hogy az innovatív technológiai megoldásokat és a hagyományokat ötvöző réspiaci termelés megfordíthatja ezt a tendenciát. A professzor a „fenntartható intenzifikációt” szorgalmazza, melynek lényege, hogy a legelő- és gyepterületeken és a marginális, gyengébb adottságú területeken is nagyobb termelést érjenek el a természetes körforgásos folyamatok tiszteletben tartásával, különösen az olyan domb- és hegyvidéki térségekben, mint amilyenek Szlovéniában vagy Olaszországban is találhatóak. Napjaink legeredményesebb és legfenntarthatóbb gazdaságai közül több is kedvezőtlen adottságú térségekben és/vagy kihívást jelentő termelési környezetben alakult k és működik, nem pedig a termékeny síkvidéki területeken.
Emellett bírálja azokat a támogatásközpontú, támogatások által vezérelt modelleket, amelyek a bürokráciát helyezik előtérbe a tényleges termeléssel szemben. Ehelyett szemléletváltást sürget a szakpolitikában, amely a fotoszintézist, a legelőket és a produktív tájakat értékeli és támogatja, ahogyan azt Írországban és Új-Zélandon is láthatjuk. Még a városias területeken is, megfelelő technológiák alkalmazásával és szaktudással a legelő- és gyepterületek nagyobb hozamot biztosíthatnak, miközben megőrzik a biológiai sokféleséget.
A földterületek mezőgazdasági művelés alóli kivétele, vagy épp az állatok nélkül hagyása nem mindig a legjobb megoldás. Az elhagyott területeken növekedhet a bozóttüzek kockázata és a területelhagyás hozzájárulhat a biodiverzitás csökkenéséhez. Ugyanakkor a legelő állatok segíthetnek helyreállítani a természeti egyensúlyt, ahogyan azt Szardínián és Portugáliában is láthatjuk, ahol az állatállomány kulcsszerepet játszik a növényzet kezelésében és az ökoszisztémák egészségének fenntartásában.
Potočnik szerint az európai mezőgazdaság jövője a hagyomány, az innováció és a különböző tudományterületek ötvözésében rejlik, valamint olyan technológiák alkalmazásában, mint a robotika. Ezek célja nem a gazdálkodók kiváltása, helyettesítése, hanem egy ellenállóbb, fenntarthatóbb és emberközpontú élelmiszerrendszer kiépítése.
A Dr. Klemen Potočnikkal készült videóinterjút, magyar nyelvű felirattal ITT érhetik el.
Bízunk abban, hogy a folyamatosan bővülő tartalmú felületeink szélesítik az állattenyésztéshez, állatitermék-előállításhoz kapcsolódó ismereteket, sokrétűbb perspektívát nyújtanak a társadalom egésze számára és ezáltal hozzájárulnak az ágazat minél szélesebb körű elfogadottságának megteremtéséhez.
Forrás: NAK / Borovka Zsuzsa
