Éppen ötven éve, 1972. július 27-én fogadták el a hazai szarvasmarha- tenyésztésre a mai napig ható 1025/1972-es kormányprogramot. Cikkünkben az ágazat fejlesztési programjának célkitűzéseit és máig érő hatásait foglaljuk össze.
írta: Dr. Wagenhoffer Zsombor
A hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején a lakosság növekvő tej-, és húsigényét, valamint a marhahúsexport lehetőségeinket a hazai szarvasmarha-állomány akkori termelése nem tudta kielégíteni. Ebben az időszakban a szarvasmarha-ágazat a sertés után az állatt enyésztés második legfontosabb vertikuma volt 30 százalékos részesedéssel, a konvertibilis devizában fizető piacokról származó exportbevétel közel 15 százalékát adva. Az egy főre jutó fehérjefogyasztás 40 százalékát a tej és marhahús, illetve az ezekből készült készítmények tették ki.
ROMLÓ TENDENCIÁT KELLETT MEGFORDÍTANI
A tehénlétszám 1965 és 1972 között 801 ezerről 730 ezerre csökkent (2021 év végén 420 ezer tehenünk volt). A visszaesés a háztáji (kisüzemi) állományban még ennél is nagyobb volt, csak a téeszek gyarapodó tehénlétszáma kicsit javított a mérlegen. A többségében (85%) magyartarka tehénállomány fajlagos tejtermelése 2300-2500 liter volt, ami alig haladta meg a háború előtti időkét. A hústermelés mutatói ennél sokkal jobbak voltak. A hízékonyság pl. 1,1 kg/nap körül alakult.
A FEJLESZTÉSI PROGRAM LEGFONTOSABB CÉLJA A TENYÉSZTÉS, A TEJ- ÉS HÚSTERMELÉS HATÉKONYSÁGÁNAK NÖVELÉSE VOLT. CÉLKITŰZÉSEK, AMIK MÁIG ÉRVÉNYESEK
A tejtermelés növelésére a belső fogyasztási igények ellátása, a hústermelés fokozására pedig az exportlehetőségek kihasználása érdekében volt szükség. Ezt az alábbi módon kívánták elérni:
- Tenyésztői munka színvonalának emelése: ennek segítségével alakított ák ki a tej- és húshasznú állományokat, azaz szakosított ák a termelést. Célként a tehenenkénti 4-5 ezer liter tej termelését, és a húshasznú állományokban az évente egy borjúszaporulat felnevelését tűzték ki. Ezt a nagyüzemi tehénállomány tej- és húshasznú fajtákkal való átkeresztezésével és fajtatiszta nukleusz állományok kialakításával kívánták elérni. Ennek hatására érkeztek hazánkba nagyobb létszámban a hetvenes években holstein-fríz, limousin, charolais, hereford tenyészállatok.
- Mesterséges termékenyítések elterjesztése, a biotechnológia alkalmazása és az apaállatok szigorúbb kiválogatása STV és ITV alapján.
- Üszők tenyésztésbevételi arányának és a tehenek hasznos élett artamának növelése (ez ma is érvényes). Ennek egyik része a háztáji üszőborjak felvásárlása ún. intervenciós üszőnevelő telepekre, ahonnan a tenyészüszőket a nagyüzemek részére értékesítették.
- Folytatni kell a gümőkór és brucellózis mentesítést a preventív módszerek alkalmazásával (gümőkórtól 2014 óta vagyunk mentesek, brucellózis esetén ez sajnos a mai napig nem sikerült).
- Korszerűsíteni kell a takarmánytermelést: termesztést, betakarítást, tárolást és takarmánykészítést, ideértve a keveréktakarmány-gyártást is. Az iparszerű módszerek elterjesztését ösztönözték.
- Ipari melléktermékek (melasz, répaszelet, sörtörköly stb.) és gyepterületek hasznosítása.
- Szakmunkásképzés fejlesztése, több és jobban képzett munkaerő kibocsátása, és a munkakörülmények javítása, a társadalmi megbecsülés fokozása (ma is nagyon aktuális).
- Állatfelvásárlások jobb megszervezése, értékesítési biztonság növelése, vertikális integrációk kialakításával és a kiskereskedelmi hálózatok (!) fejlesztésével.
- Férőhelyek bővítése tejelőtelepeken, nagyüzemi szakosított termelés feltételeinek megteremtése, a húsmarhatelepeken egyszerű, olcsó infrastruktúra kialakítása.
Ezeket a fejlesztéseket úgy kívánták megvalósítani, hogy az ágazat átlagos jövedelme eszközarányosan 8, önköltségarányosan 15 százalék legyen. Ennek érdekében 1973 január 1-től.. a cikk folytatása a MÁL augusztusi lapszámában olvasható.
