A gyapjú még mindig eladhatatlan, a juhtejért pedig továbbra sem fizetnek eleget. A kecsketej ára valamelyest emelkedett, de ez még mindig kevés ahhoz, hogy jövedelmező legyen az előállítása. A támogatási keret növekedése kicsit enyhít a bajokon, létkérdés ennek fenntartása. Nagy gond a megfelelő munkaerő hiánya, amit gépesítéssel kellene kiváltani, ám önerő az nincs a fejlesztésekre. Hiába van kereslet a bárányra, sokan nem flushingoltak, mások nem is űzettek, mert nincs mivel felnevelni a szaporulatot.
Összeállította: Dávid Veronika
A nagy aszály miatt a tenyésztők teljesen kiszolgáltatottá váltak Holló Mátyás törzstenyésztő juhász szerint. Sokan reménykedtek, hogy az állatalapú támogatásokból meg tudják majd vásárolni a hiányzó takarmányt, de sajnos, ezek kifizetése még nem történt meg. Az amúgy is gyenge hozamú gyepek a nyári aszály hatására teljesen kisültek, így hiába a tavaszi gyepkezelések – víz nélkül nem nő fű sem. A csapadékosabb ősz egy kicsit kárpótolt mindenkit, de a téli takarmány nagyon sok helyről hiányzik, és ez az ínséges időszak meg fog látszódni a húsvéti bárányok mennyiségén.
A nyári gyengébb kondíció miatt kevesebb juh termékenyült és kevesebb az ikervehem, ezért sajnos nem is lesz annyi választott bárány.
A bárány iránt folyamatos a kereslet, amit ki kellene használni, hiszen ez az egyetlen bevételi forrása a juhászoknak a támogatásokon kívül. A tavaly karácsonyi árak reál értéken jelentősen magasabbak voltak, mert az euróhoz képest most 10-15 %-kal gyengébb a forint és a rezsi költség pedig sokszorosára nőtt. A juhászok többsége fejlesztésekre még gondolni sem mer, inkább csak túlélésre törekszik. Amennyiben nyertek is el pályázatot, nagyon meg kell gondolni, hogy megvalósítsák-e a beruházást. A megemelkedett költségek miatt a támogatói okiratokban szereplő 50%-os támogatás mára már csak 25-35%-ot tesz ki – mutat rá Holló Mátyás.
A várakozásokhoz képest sokkal többen adtak be pályázatot a Kiskérődző Állatjóléti Támogatásra.
Akik előre gondolkoztak jobb helyzetben vannak
A szálastakarmány-szállítás támogatása jó kezdeményezés volt, de a probléma megoldására kevésnek bizonyult. Az sem volt elvárható, hogy a Dunántúl segítse a saját készletei rovására a keleti országrészt, hiszen ott is (a közhiedelemmel ellentétben) csak nagyon kevés területen termett meg az évi szükséglet. Az átvészelés azoknak lesz könnyebb, akik előre gondolkoztak. Az aszály okozta takarmányozási gondok már a nyár elején előre jelezhetők voltak. Amikor látszott, hogy nem lesz elég széna, el kellett kezdeni alternatívákban gondolkozni – osztja meg gondolatait Csomai Géza. Például, olyan növénytermesztőket keresni, akiktől lehetett szálastakarmánynak valót beszerezni. A jó minőségű árpa, zab, de akár a búzaszalma is jó szálastakarmány helyettesítő lehet. A legeltetéses állattartókhoz viszonylag későn értek el a takarmányköltségek növekedései okozta gondok, ezért sajnos a legtöbben csak akkor eszméltek fel, amikor már nagy volt a baj.
A teljes cikket a MÁL decemberi számában olvashatják a Kedves Olvasók.
