A gyepekben található jelzőnövények olyan növények, amelyek jelenléte megmutatja a termőhely bizonyos tulajdonságait: például a talaj vízháztartását, pH értékét, só- vagy nitrogéntartalmát. Heinz Ellenberg német biológus és botanikus dolgozta ki a módszer alapjait, amit később különböző országok kutatói illesztettek egy-egy régió növényzetére vagy fejlesztettek tovább. A módszer lényege, hogy számskála segítségével jellemezzük azokat a körülményeket, amelyek megvalósulásakor a vizsgált növényfajok tömegesen előfordulnak a természetben.
Vannak tág tűrésű növények, amelyek egymástól jelentősen eltérő körülményeket is elviselnek. A szűk tűrésű növényeket pedig jelzőnövényként is definiálhatjuk, hiszen ezek a fajok csak meghatározott körülmények között jelennek meg a növénytársulásokban.
A jelzőnövények megfigyelésének több gyakorlati haszna is van:
- segítségével gyorsan és költséghatékonyan elvégezhető egy termőhely jellemzése
- ezzel a módszerrel rövid és hosszútávú változásokat is ki tudunk mutatni
- a talajvizsgálatokkal ellentétben nem csak a mintavételi időpontban érvényes értékeket kapjuk meg, hanem egy hosszabb időszakra (minimum egy vegetációs idény) nyerünk információkat
- kifejezetten előnyös a módszer alkalmazása olyan gyepek esetében, ahol eltérő ökológiai adottságú területek vannak: ahol mozaikos a növényzet. Talajvizsgálat készítésekor ilyen esetekben többszörösére nőhetnek a költségek.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a jelzőnövényeket elsősorban természetes vagy természetközeli gyepekben, extenzív vagy fél extenzív gazdálkodás mellett találjuk meg. Intenzív gyepgazdálkodás mellett csak ritkán jelennek meg ezek a növények. Ilyen esetekben általában valamilyen agrotechnikai hibára, hiányosságra hívják fel a gazdálkodók figyelmét.
A talaj vízháztartására utaló növények
Gyepgazdálkodási szempontból kiemelkedő jelentősége van a növények számára felvehető víz mennyiségének. Jelentős befolyással van a termés mennyiségére, minőségére, a gazdálkodás módjára és intenzitására. A vízhiány és a vízfelesleg is negatív hatással van a gyepek terméspotenciáljára. A szélsőséges viszonyokhoz csak bizonyos növények tudnak alkalmazkodni, így az ilyen típusú jelzőnövények megjelenése vagy eltűnése a talajvíz szintjére és mennyiségére is utalnak.
Szárazságot jelző fontosabb növények: árvalányhaj fajok, barázdált csenkesz, közönséges csillagpázsit, sovány csenkesz, sudár rozsnok, szürke fenyérfű, csattogó szamóca, mezei cickafark, pusztai kutyatej.
Nedves- vizenyős fekvést jelző növények: gyepes sédbúza, fehér tippan, fekete nadálytő, gólyahír fajok, közönséges nád, nyugati kékperje, sás fajok, sovány perje és a zsurló fajok.
A talaj nitrogéntartalmára utaló növények
A gyepek termésmennyiségének növelésére az egyik legalapvetőbb agrotechnikai elem a tápanyagutánpótlás. Ezen belül elsősorban a nitrogén hatóanyag mennyisége a mérvadó, hiszen ennek a makroelemnek a hatására indul meg a vegetatív részek (levél, szár) fokozott növekedése. Telepített gyepek esetében a pázsitfüvek színe árulkodik a felvehető nitrogén mennyiségéről: a világoszöld, sárgászöld levelek nitrogénhiányt – a sötétzöld növények pedig nitrogénben dús talajt jeleznek. A természetes gyepeknél azonban olyan sokféle színű és méretű növényt figyelhetünk meg egyszerre, hogy érdemes a levelek színének vizsgálata mellett a fontosabb jelzőnövényekkel is megismerkedni.
Nitrogén hiányt jelző növények: apró csenkeszek, árvalányhaj fajok, alacsonyra növő here fajok, csüdfű fajok, kökörcsin fajok, zanót fajok.
Amennyiben az előbb felsorolt növények kezdenek elterjedni a gyepben, érdemes trágyázni nitrogén hatóanyagtartalmú trágyaféleséggel, természetesen csak akkor, ha nem tilos a területen a trágyázás.
A nitrogén többletet jelző növények általában akkor jelennek meg tömegesen -gyakran nagy kiterjedésű foltokban- a korábbi növények között, ha valamilyen hibát vétettünk a gyepgazdálkodásban vagy a legeltetés szervezésében. Például ha nem volt egyenletes a trágya kijuttatása a gyepre vagy az itatóhelyek körül felhalmozódó trágyát nem terítettük szét időben.
Nitrogén többletet jelző növények: közönséges tarackbúza, lórom fajok, nagy csalán, foltos bürök.
A teljes cikk a MÁL júniusi számában olvasható
