Nagyon nehéz évet hagytak maguk mögött a magyar és az európai sertéstartók és az újév sem indul jól. Az elmúlt hetekben a hízókért 50-80 Ft-tal fizetnek kevesebbet a hazai vágóhidak mint tavaly év végén. Miközben a felvásárlási árak szinte azonnal lekövették a forint erősödését az euróhoz és a dollárhoz képest, a költségek sajnos nem akarnak csökkenni és a kiskereskedelmi láncok is mindent elkövetnek a feldolgozók átadási árának letöréséért, ami végül a sertéstartóknál csapódik le. Egyre több kritika éri az intenzív, nagyüzemi állattartást, azonban a piaci folyamatok éppen ebbe az irányba tolják a termelőket. A fenntartható termelés többlet költségeit egyelőre nem akarja a piac elismerni és valószínű addig nem is fogja, amíg lesz honnan beszerezni olcsóbban. Az EU-ban néhány éve folyamatosan csökken a sertések és sertéstartók száma. Magyarországon már az önellátásunk forog kockán.
Az év elején általában pangás van a húsiparnál, hiszen a karácsonyi és szilveszteri fogyasztás növekedést egy visszafogott időszak követi Ami idén történik azonban azért is fáj még jobban a sertéstartóknak, mert már elég hosszú ideje rossz az ágazat jövedelmezsége az önköltséghez képest alacsony felvásárlási árak miatt.
A húsipar a magas infláció és a háztartások anyagi helyzetének romlása miatt a szokásosnál szerényebb keresletű húsvéttal számol, ami a februárban várt és remélt árnövekedést lassíthatja. Sokan az árstoppos sertéscombra fogják a januári több mint 10 százalékos hízóár-csökkenést. Miután a kormány január 13-tól előírta a boltoknak, hogy árstoppos termékekből duplázni kell a készletet, egyes áruházláncok azzal próbálnak nyomást gyakorolni a feldolgozókra, hogy olcsóbb import hússal töltik fel a polcaikat. Ez "szerencsére" már nem olyan egyszerű, mivel jelentősen csökkent a túlkínálat uniós szinten.
Recseg ropog az EU sertéspiaca
A német sertéshús termelés zuhanórepülésben van. A sertések száma tíz év alatt 25, a gazdaságok száma 43 százalékkal csökkent. A visszaesés nagyrésze az elmúlt 2 évben valósult meg. A Zöldek kormányra kerülése (a német agrárminiszter is zöld poltikus, aki mellesleg vegetériánus) csak tovább súlyosbítja a helyzetet. Pánikhangulat és letargia ütötte fel a fejét a német sertéságazatban. A spanyoloknál a sokasodó PRRS fertőzések és a romló kínai piaci kilátások okoznak törést a termelésben. Legrosszabb jövőképe a svéd, holland és dán sertéstartóknak van, hiszen náluk a hústermelés radikális csökkentését szorgalmazzák a vezető politikusaik. Tény, hogy Hollandiában és Dániában az elmúlt évtizedekben jelentős túltermelés volt elsősorban malacból de sertéshúsból is. Az előbbit nagyrészt Németországba és Spanyolországba, az utóbbinak legnagyobb hányadát Kínába értékesítették. A környezeti fenntarthatóság és az állatjóléti (legújabban az állatszállítási) feltételek szigorítása, a sertéshús fogyasztás lassú csökkenésével párosul az utóbbi időszakban több uniós tagállamban. Tovább rontja a kilátásokat a kínai piac javuló önellátása és a belső keresletének csökkenése. Nem lenne jó, ha egyik napról a másikra a Kínába exportált - csökkenő, de még így is jelentős mennyiségű - spanyol sertéshús megjelenne az EU belső piacán.
Az input árak emelkedése sajnos továbbra is jellemző. Januárban a csomagolóanyagok és raklapok árai, valamint a fuvarozási költségek emelkedtek jelentősen. A takarmányárakban ugyanakkor csökkenésre lehet számítani, hiszen van elég gabona a piacon. Jelentős mennyiségű, mintegy 17 millió tonna gabona hagyta el Oroszországot és Ukrajnát az elmúlt fél évben, ami a világpiacon letörte az árakat. A kukorica toxinnal fertőzöttsége sajnos a hazaira és az importra is egyaránt vonatkozik, ugyanakkor ennek mértéke a sertés hizlalás esetén még kezelhető.
A magyar sertéságazat akkor tud fennmaradni, ha sikerülne idehaza is elérni, hogy belföldi piacon (vagyis a boltokban) elsőbbséget élvezzen a hazai születésű, nevelésű, helyben feldolgozott sertésből készült friss hús és húskészítmény.
Az önellátási képesség és az élelmezésbiztonság növekvő értéket jelent majd a jövőben, amire építve kellene a hazai élelmiszerfeldolgozást és alapanyag termelést a tenyésztéssel bezárólag komplexen, a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe véve fejleszteni és prioritásként kezelni.
