Az európai gazdák legnagyobb érdekképviseleti szervezete, a Copa-Cogeca által Európai Állattenyésztés Hangja elnevezéssel indított gondolatébresztő kampány anyagain alapuló, Húsba vágó tények című kiadványsorozat utolsó részében az állattenyésztési ágazat intenzifikációjával, a nagyüzemi gazdálkodás sajátosságaival, erőforrás-felhasználásával, valamint a vágóhidakra vonatkozó előírásokkal kapcsolatos információkat gyűjtöttük össze, amelynek összefoglalóját lapunk májusi számában találnak.
Szerző: Borovka Zsuzsanna
NAK az állattenyésztési ágazatokkal és a gazdálkodókkal szembeni „zöld” szervezetek általi támadások erősödése következtében kiemelt figyelmet fordít az állattenyésztéshez, állatitermék- előállításhoz kapcsolódó ismeretek bővítésére, és az ágazat minél szélesebb körű elfogadottságának megteremtésére. A Húsba vágó tények címmel elindított kiadványsorozat Gazdálkodás és vidéki élet című ötödik kötete az alábbi szenzitív kérdéseket érinti, és ezen felvetésekkel kapcsolatos tévhitek cáfolatait foglalja össze:
Igaz az, hogy Európa állattenyésztése egyre intenzívebbé válik?
Az intenzív gazdálkodás fogalmát nyilvános vitákban olyan gazdaságok jellemzésére szokták használni, ahol nagy létszámú állatállomány van, és amelyekben olyan módszereket alkalmaznak, amelyek a termelési költségek minimalizálásával a termelékenységet maximalizálják. Napjainkban az állattenyésztés környezeti hatásának nagy részéért, valamint a biológiai sokféleség csökkenéséért a termelés intenzívebbé válását teszik felelőssé. Tekintettel azonban arra, hogy Európa-szerte sokféle állattartási és termelési rendszer alakult ki, durva általánosítás az, miszerint az állattenyésztés az elmúlt évtizedben intenzívebbé vált Európában.
Az Eurostat statisztikai adatai azt is mutatják, hogy az EU-tagországokban viszonylag kevés olyan területet találunk, ahol nagy, intenzív telepeken folyik a termelés, mint ahogyan azt a klíma-, és állatvédő szervezetek sugallni szokták. Hangsúlyozandó, hogy az európai gazdaságok még ezekben a régiókban is jóval kisebbek, mint az amerikai vagy ázsiai versenytársaik (1.ábra)...
A nagyüzemi gazdálkodás valóban a pénzről szól, nem az állatjólétről?!
Bár az európai állattartók szigorú állatjóléti, környezetvédelmi és élelmiszer-biztonsági szabályozási keretek között gazdálkodnak, az intenzív gazdálkodás kifejezést mégis sok esetben használják a gazdálkodásról alkotott igen negatív kép ábrázolására. Minden állattenyésztő számára az állatjóléti kérdések kiemelten kezelendők, hiszen jól tartott és gondozott állatok nélkül az állattartás nem lesz jövedelmező...
Valóban húst importálunk harmadik országokból Európába?!
Az Európai Unió jelentős – és egyre nagyobb – mennyiségű húst importál. Ebben első helyen a baromfihús áll, amelyből évente megközelítőleg 800 000 tonnát importál az EU. A második legnagyobb mennyiségben importált hús a marhahús, amelynek éves mennyisége elérheti a 340 000 tonnát. Meg kell jegyezni, hogy import tekintetében állatjóléti szempontból jelenleg kizárólag a feladó (harmadik ország) nemzeti jogszabályaiban rögzített feltételeknek kell megfelelni. Az állatjólétet nem ismerik el a WTO szabályaiban, ami lehetetlenné teszi az Európai Unió szigorú állatjóléti előírásokkal rendelkező tagországai számára, hogy a sajátjaikkal azonos normákat írjanak elő az importált termékekre!..
A vágóhidakra vonatkozó szabályozások megfelel az állatjóléti, higiéniai és élelmiszer-biztonsági feltételeket garantálnak-e?
Valamennyi európai vágóhídnak szigorú állatjóléti, higiéniai és élelmiszer-biztonsági szabályokat kell betartani, mely rendelkezések az uniós jogban kerültek rögzítésre. Az állatok leölés során történő védelmére vonatkozó előírások külön rendeletben kerültek szabályozásra...
A teljes cikk a MÁL májusi lapszámában olvasható, melyet még PDF formátumban meg lehet vásárolni itt.
