Az elmúlt évben több olyan előadás hangzott el a halászati konferenciákon, amelyben az előadó a magyar halászat legújabb kihívásaira kereste a választ. A magyar halászati ágazat nehézségekkel küzd az uniós és a nemzeti források felhasználásában, ami elsősorban az alacsony jövedelemtermelő képesség és az önerő hiányából adódik. Puskás Nándor, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) alelnöke, a Biharugrai Halgazdaság Kft. ügyvezetője arról tartott figyelemre méltó előadást, hogy mind idehaza, mind az Európai Unióban sokkal nagyobb mértékben kellene elismerni az akvakultúra termelésen túlmutató értékeit.
Alelnök úr, Te a saját bőrödön érzed, hogy milyen hátrányokkal kell megküzdeniük a magyar tógazdasági haltermelőknek a mindennapok során. Két kitűnő, fontos előadást tartottál a gödöllői szakmai tanácskozáson, és a VI. Carp Konferencián, amely nemzetközi tanácskozás volt Szarvason. Idézzük fel a lényegét.
Az előadásaim négy alapvető pontra, deklarációra épültek. Az egyik legfontosabb mondanivalóm az, hogy ha komplex módon vizsgáljuk meg a fenntarthatóság kritériumrendszerét – és ezt szerintem csakis ágazat specifikusan, komplex módon kell értelmezni –, akkor az állapítható meg, hogy ez az ágazat fenntartható vízgazdálkodási, természetvédelmi, környezetvédelmi, ökonómiai és nem utolsósorban össztársadalmi szempontból egyaránt. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy az ágazatunk megfelel az unió által kívánatosnak tartott fenntarthatósági szempontoknak, és a körforgásos gazdálkodás kritériumrendszerének is. Ennek kapcsán azt is kijelenthetjük, hogy a tógazdasági haltermelés ilyeténképpen ökológiai szemléletben előállított termékei öko-termékek, függetlenül attól, hogy konkrétan megkapja-e a bio minősítést vagy nem. A fenntarthatósági szempontok közül kiemelendő az is, hogy a természeti erőforrásokat nem éli fel az ágazat, hanem folyamatosan fenntartja, megújítja, mi több fejleszti, s ezáltal magas ökológiai értéket tart fenn.
Mélyen egyetértek ezzel a deklarációval. De külön hangsúlyoznám még a körforgásos gazdálkodás meglétét az ágazatban, mert az unióban is egyre inkább ennek megvalósítására ösztönzik az agrárágazat szereplőit is. Ide soroljuk a megújulóenergia-felhasználás arányainak a növelését, a csomagolóanyagok újrahasznosítását, a szerveshulladék-anyagok újrafelhasználását, a termelés öko-lábnyomának csökkentését stb.
Ágazatunk viszonylag kevés energiát használ fel, ráadásul minden feltétel adott ahhoz, hogy a villamos energiát megújuló energiaforrásokból érjük el. Ha megvizsgáljuk a tógazdaságok input-output szerkezetét, világosan látszik az extenzív termelést folytató ágazat körforgásos mivolta. A szántóföldi növénytermesztés végtermékét, a gabonaféléket, kukoricát használjuk az állatállományunk etetésére, az állattartásból származó szerves trágyát használjuk a tápanyag pótlásához. Az általunk hasznosított víz is rendkívül sokrétűen gazdagítja környezetünket, hiszen javítjuk a mikroklímaviszonyokat, a talajvíz utánpótlását elősegítjük, a belvíz- és az aszálykárok enyhítésében, összességében a hektikus vízviszonyok kiegyenlítésében nagyon komoly szerepet töltünk be.
A teljes interjút a MÁL januári számában olvashatják
