Dr. Búza Lászlóval, az Agrár- és Élelmiszergazdaságért Felelős Minisztérium újonnan kinevezett államtitkárával beszélgettünk stratégiai elvekről, az ágazatot fojtogató piaci kényszerről, hitelezési és energiaválságról, valamint a zöld fordulatban rejlő kitörési pontokról.
A Magyar Állattenyésztők Lapja olvasói számára dr. Búza László személye és szakmai hitelessége jól ismert. Kutatóként, az Állatorvostudományi Egyetem Élelmiszer-higiéniai Tanszékének oktatójaként, valamint a Magyar Állattenyésztők Szövetségének (MÁSZ) Felügyelő Bizottságának tagjaként az elmúlt évtizedekben számtalan alkalommal formált jogszabályi, állategészségügyi és élelmiszerlánc-biztonsági véleményt. 2026. május 26-tól azonban új, történelmi léptékű feladat hárul rá: a magyar kormány Élelmiszergazdaságért, -forgalmazásért és -műveltségért felelős államtitkáraként kapott mandátumot. Úgy is mondhatnánk, hogy élelmezési államtitkár lett.
Államtitkár Úr, Önt nem kell bemutatni Olvasóinknak. Az Önhöz tartozó államtitkárság nevében is rendhagyó: élelmiszer-feldolgozás, -forgalmazás és -műveltség. Milyen stratégiai elvek és piaci kényszerek mentén alakították ki ezt a struktúrát?
Ha őszinték akarunk lenni a tükör előtt, látnunk kell, hogy a magyar agrár- és élelmiszergazdaság eddig egy klasszikus, véráztatta vörös óceánban küzdött, és ma is abban küzd – abban a piaci térben, ahol a szereplők minimális árréssel, jórészt alacsony feldolgozottságú alapanyagot előállítva próbálnak talpon maradni. A legfrissebb iparági elemzések kíméletlenül rámutatnak a strukturális hiányosságainkra: a hazai élelmiszer-gazdaság termelésének közel 40%-a exportra kerül, mégis alig van olyan vállalatunk, amely európai méretű és kellően mérethatékony lenne, és nincs egyetlen olyan magyar élelmiszer-márka sem, amely hazánkon kívül világhírű és jelentős forgalmat biztosítana. Az exportunk több mint 80%-a egyoldalúan az EU-ba irányul (azon belül is főleg Németországba), miközben az új uniós szabadkereskedelmi megállapodások egyszerre jelentenek globális exportpotenciált és súlyos importfenyegetést.
Ha nem vagyunk versenyképesek kifelé, el fogjuk veszíteni a hazai polcokat is.
A belföldi helyzetünk is kritikus. Az átlagos magyar tulajdonosi hányad a napi fogyasztási cikkek (angol rövidítéssel FMCG) gyártóinál drasztikusan visszaesett: a 2022-es 46,8%-ról 2024 re mindössze 38,9%-ra zsugorodott. A frisshús-feldolgozók adózás előtti eredménye negatív trendet mutat. Jelenleg nincsenek olyan integrált nemzeti vállalataink és állati eredetű export-vezértermékeink, amelyek a magyar élelmiszer-előállítást stabilan képviselni tudnák.
Az erős forint és a spanyol, német sertéshús túlkínálata kettős nyomás alatt tartják a hazai sertéságazatot.
Miközben a stabil, 355 Ft körüli euróárfolyam nem ad exportösztönző hátszelet, a spanyol és német húsipari dömping miatt 800–1000 forintos áron áramlik be az importkaraj a hazai pultokra. Március óta a német hízósertés átvételi ára (ZMP) 20 centtel csökkent 1,7-ről 1,5 euróra kilónként, és vannak, akik további csökkenést vetítenek előre. A hizlalók önköltség alatt értékesítenek, a takarmányos cégek és inputanyag-beszállítók nem tudnak újabb hiteleket adni partnereiknek, a hitelbiztosítók elkezdték visszavágni a kockázati limiteket. Ha ehhez hozzáadjuk az aszály miatt várhatóan drágábban beszerezhető takarmányokat és a hazai feldolgozókat sújtó, a régióban legmagasabb energiahálózati rendszerhasználati díjat, egyértelművé válik: a régi struktúra fenntarthatatlan.
A tejtermékpályán alapanyag-túltermeléssel küzdünk, miközben a magasabb hozzáadott értéket képviselő hazai feldolgozóipar felzárkózását nagyon várjuk. Nincsen rendben az, hogy a 87% vizet tartalmazó nyers tejet exportáljuk, miközben ebből készült külföldi feldolgozású joghurtot vagy egyéb tejterméket importálunk.
Célunk egy új „Élelmiszer-Magyarország” felépítése.
A kormány célja egy magas, de nem ultrafeldolgozott, a különböző generációkat tápláló, a földet szolgáló, az élelmiszer-előállításban résztvevő embereket tiszteletben tartó, és végre valós profitot termelő magyar élelmiszer-brand létrehozása a jelenlegi, kiszolgáltatott alapanyag-előállítással szemben.
Az új portfólió legkülönlegesebb eleme az élelmiszer-m veltség, azaz a fogyasztók edukálása. Hogyan tervezik ezt megvalósítani, amikor a családok pénztárcája egyre szűkebb?
A szűkös anyagi mozgástér és a lakosság egészségügyi állapota miatt van szükség erre a misszióra. A statisztikák szerint a magyar lakosság kiadásainak 56%-a megy el közvetlenül a létfenntartásra (élelmiszer, lakhatás, közlekedés). Ezen belül az élelmiszerre költött arány a hazai háztartásokban eléri a 29,6%-ot (KSH 2024), ami kimagaslóan magas terhet jelent a családoknak. Egy átlagos magyar háztartás közel kétszer akkora arányban költ élelmiszerre, mint egy német, és közel háromszor annyit, mint egy osztrák. Ráadásul 5-ből 4 hazai háztartás életvitelére kihat valamilyen tartós betegség (a családok felét a magas vérnyomás, 40%-át az elhízás érinti).
Nyolc éven belül egészségesebb, boldogabb és műveltebb embereknek kell élniük hazánkban.
A célunk, hogy hosszabb és teljesértékű életet élve már nem a megelőzhető, táplálkozási eredetű betegségek egészségügyi foltozgatására költsenek sok pénzt az emberek, hanem tudatosan döntsenek vásárlásaik során. Ehhez most készítjük társadalmi egyeztetéssel a stratégiát. Az edukációnak sokszintűnek kell lennie. Bár a háztartások 60%-a már most is fogyaszt valamilyen speciális (mentes, cukormentes) élelmiszert hetente, és a NIQ 2025-ös adatai szerint a vásárlók 48%-a kifejezetten keresi a tartósítószer-mentes termékeket, 35%-uk pedig hajlandó többet fizetni a GMO-mentes és természetes élelmiszerekért, a tudatossági szakadék még mindig óriási.
Eddig soha nem látott méretű, tudatos élelmiszer-fogyasztásra ösztönző programot indítunk.
Az írországi „Dig In” mintájára egy többéves, évszakonként meg rendezett, évi 4 napos országos rendezvénysorozatot tervezünk, ahol egész Magyarország az élelmiszer-gazdaságról és a tudatos fogyasztásról szól majd. A boltok eladói, a pincérek, a konyhás nénik és a kórházi ápolók lesznek a mi közvetlen tájékoztatási nagyköveteink. Olyan 4 emlékezetes napot szeretnénk, amikor egész Magyarország az élelmiszer-gazdaságról, a tudatos forgalmazásról és a minőségi fogyasztásról beszél. Ahol meg lehet kóstolni, ízlelni a hazait, ahol bemutatjuk a technológiát, és ahol közösen romboljuk le a tévhiteket és az élelmiszer-mítoszokat.
A teljes interjút a Magyar Állattenyésztők Lapjának július-augusztusi összevont lapszámában olvashatják
