Év elején az Agrárminisztérium sürgős egyeztetést hívott össze a tenyésztés-szervezési támogatások keretének kényszerű, 30 százalékos csökkentésével kapcsolatban. Régen volt már ilyen helyzet, amikor a tenyésztőszervezetek működése veszélybe került. Megkérdeztük az érintetteket, mi a tétje annak, amikor harmadával csökken a tenyésztési feladatokra fordítható pénz.
A tenyésztőszervezeteket hidegzuhanyként érte a hír év elején, hogy az elmúlt évben amúgy is jelentősen megdrágult működésükhöz szükséges bevételeik nagyobb részét kitevő törzskönyvezési, teljesítményvizsgálati és tenyészértékbecslési feladatok elvégzésére nyújtott központi forráskeretet harmadával csökkentik. Ez a döntés azért is volt meglepő, mivel a tavaly év végén elfogadott 2023 évi költségvetés módosításáról szóló kormányrendeletben az Agrárminisztérium (AM) előirányzatai között a nemzeti agrártámogatások soron továbbra is 74,53 milliárd forint szerepel, vagyis a rendelkezésre álló központi keret nem lett kevesebb. A tárca költségvetésében a legnagyobb változás az agrárkárenyhítésnél volt, ahol 20 milliárd forinttal, 32,8 milliárd forintra emelték a kifizethető keretet.
30 százalékkal csökkentették a keretet
Mivel 2023-ban 1,3 milliárd forint áll rendelkezésre a tenyésztés-szervezési feladatok támogatására, így az AM számítása szerint a 2022-ről áthúzódó és az idei évben benyújtandó igények együtt jelentősen meg fogják haladni ezt a keretet. Annak érdekében, hogy minél később ürüljön ki a keret, az egyes jogcímek fajlagos támogatási összegének 30 százalékos csökkentését javasolta az AM. Az egyes jogcímek eltérő csökkentésére a tárca a tenyésztőszervezetektől kért javaslatot azzal a kitétellel, hogy az ágazati igények és arányok összességében ne változzanak. A szervezetek egy része élt a lehetőséggel és javaslatot tett az egyes jogcímek módosított összegeire. Azt még nem tudni, hogy ebből a tárca miket fogadott el, mivel a hatályos rendelet módosítása március 16-ig még nem jelent meg. Megkérdeztük az érintett tenyésztőszervezetek vezetőit, akik közül néhányan a rendelet módosításának megjelenése előtt nem kívántak nyilatkozni.
A magyar tenyésztésszervezési rendszer nemzetközi viszonylatban is előremutató és példaszerű, aminek a megerősítése stratégiai érdeke nemcsak a tenyésztőknek, de az egész agrárgazdaságnak.
Versenyképes terméket állítunk elő
Amikor külföldi kollégákkal beszélünk a tenyésztés-szervezési rendszerünkről, irigykedve hallgatják, hogy milyen komplex módon épül fel, miközben az ágazati sajátosságokat is figyelembe veszi. Nem véletlen, hogy a magyar holstein-frízért fizetnek a vevők a legtöbbet a régióban.
Romlik a tenyésztési munka hatékonysága
Az ágazattól, a tenyésztéstől elvont pénz rontja a szelekció hatékonyságát, a genetikai előrehaladást, a tenyésztőknek nyújtott szolgáltatás minőségét. A bevétel kiesés és költségeink növekedése lassan kigazdálkodhatatlan lesz, de már most is nagyon leszűkíti az anyagi mozgásterünket. Csak annak köszönhető, hogy még nem rogytunk össze, hogy az egyesületünk gazdaságilag több lábon áll. Alapvetően a tenyésztőegyesületek már eddig is nagyon takarékos gazdálkodást folytattak, tehát nincs hova hátrálni. Minden gazdálkodószervezet előtt alapvetően két út áll, ha bevételkieséssel szembesül: vagy csökkenti a kiadásokat (pl. bér, üzemanyag) vagy igyekszik növelni a bevételeket (szaporítóanyag ár, szolgáltatási díjak).
Önerőből a tenyésztők ezt a rendszert nem tudják fenntartani és folyamatosan fejleszteni. Támogatás nélkül az eddig elvégzett több évtizedes munka kerül veszélybe.
Bízunk abban, hogy a jövő évben minden visszatér a normál kerékvágásába és akkora keret áll majd rendelkezésre, amiből el tudjuk látni az állam által ránk ruházott feladatokat. A tenyésztőszervezetek aggódva figyelik a fejleményeket, hiszen ha ez a helyzet hosszabb ideig fennmarad, akkor az már a szakmai munka rovására fog menni. Újabb tagdíj emelést a tenyésztők nem bírnak el, ugyanakkor ha csökkenteni kell az egyesületi dolgozók amúgy is szűk állományát, az végzetes lehet, hiszen évek alatt lehet ebbe a munkába beletanulni. A genomvizsgálatok ideiglenes felfüggesztése később sokba kerül, egyrészt mert a kimaradt vizsgálatokat visszamenőleg el kell végezni, másrészt az információhiány miatt rossz döntéseket hozhatunk.
Az őshonos fajtákat tenyéstők a törzskönyvezési támogatást a génmegőrzésre fordítják, így annak kiesése, vagy csökkenése veszélybe sodorja ezeknek a fajtáknak a genetikai alapjait. Ebben az esetben a kormányzatnak magasabb rendű jogszabályok alapján más forrásból és módon biztosítani kell a törzskönyőrzésevezést, hiszen a génmegőrzés, a genetikai alapok megőrzése állami feladat, amit a tenyésztőszerveztek hajtanak végre.
Kritikus helyzetben a kis egyesületek
Óriási problémának látjuk, hogy a kisebb taglétszámú és kis törzskönyvezett állományt „kezelő”, egyéb bevételi forrással nem rendelkező egyesületek miként tudnak a felszínen maradni. Ezekben az egyesületek, amellett, hogy nagyon értékes genetikai anyagért felelősek, eddig is szűkös keretek között tudtak csak gazdálkodni. Fel lehet tenni a kérdést, meg bírják tartani a felkészült szakembereiket, ki tudják fizetni a rezsit, az irodabérletet, tudják a jó szakmai színvonalat tartani? Náluk bizony a lét a tét. Az őshonos fajták tenyésztőegyesületei csak a szaktanácsadásra fordítható uniós támogatásokból tudják továbbra is magas szakmai színvonalon segíteni tenyésztőiket. Ezt a feladatot a tenyésztőegyesületek nélkül más nem tudja ellátni.
A cikk teljes terjedelmében a Magyar Állattenyésztők Lapja márciusi számában jelent meg.
