Stratégia az európai állattenyésztés jövőjéért

Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában a Farm Europe szervezet „Stratégia az európai állattenyésztés jövőjéért” című dokumentumának főbb megállapításait foglalja össze. Az anyag az európai állattenyésztést olyan stratégiai erőforrásként mutatja be, amely egyszerre járul hozzá az élelmezésbiztonsághoz, a vidéki térségek életképességéhez, valamint a környezeti és gazdasági fenntarthatósági célok megvalósításához.

Az európai állattenyésztés: egy fejlesztésre váró stratégiai erőforrás

A környezetvédelmi célok, az élelmezésbiztonsági igények és a gazdasági fenntarthatóság egyre nagyobb mértékben alakítja az európai állattenyésztés jövőjét. Ebben az összefüggésben a Farm Europe által készített, „Stratégia az európai állattenyésztés jövőjéért” című dokumentum árnyaltabb, szilárd statisztikai adatokra alapuló képet vázol fel, azt hangsúlyozza, hogy az európai állattenyésztésre nem problémaként kell tekinteni és az ágazatot nem leépíteni kell, hanem úgy kell kezelni, hogy az egy olyan stratégiai erőforrás, amelyet erősíteni kell a fogyasztók, a bolygó és a gazdaság érdekében egyaránt.

Az állattenyésztés mint az európai mezőgazdaság pillére

Gazdasági szempontból az állattenyésztési ágazat az európai mezőgazdaság egyik fő pillérét képezi. Az Eurostat 2023-as adatai szerint az Európai Unióban az állattenyésztésből származó termelés értéke elérte a 214 milliárd eurót. Ez azt jelenti, hogy a teljes mezőgazdasági termelés mintegy 40%-a az állattenyésztésből származik, míg a növénytermesztés 51%-ot, az egyéb tevékenységek pedig a fennmaradó 9%-ot teszik ki. Ezért messze nem egy marginális ágazatról van szó, az az agrár-élelmiszeripari rendszer egyik strukturális alapját adja.

Az állati eredetű termékek a minőség és a területi identitás szempontjából is kulcsfontosságú szerepet játszanak, az összes európai oltalom alatt álló eredetmegjelöléshez (OEM - angolul Protected Designation of Origin - PDO) és oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez (OFJ – angolul Protected Geographical Indication - PGI) kapcsolódó címkézés közel 20%-a állati eredetű termékekre vonatkozik, amelyek közül a sajtok a tanúsítványok 37%-át, a húskészítmények pedig 54%-át teszik ki. E jelentőség ellenére az ágazat mély strukturális válsággal küzd. Az elmúlt tizenöt évben a gazdaságok száma körülbelül 45%-kal csökkent, ami az állatállomány-létszámok csökkenésével és a gazdasági nyomás növekedésével járt együtt. Ezt tovább súlyosbítja a generációváltás egyre súlyosbodó problémája, amely veszélyezteti a termelés folytonosságának fenntartását, különösen a vidéki és hegyvidéki térségekben, ahol az állattenyésztés gyakran az egyetlen életképes gazdasági tevékenység.

Az európai fogyasztás összhangban van a táplálkozási ajánlásokkal

A fogyasztási trendeket vizsgálva Európa egészen más képet mutat, mint a globális fogyasztási szintek. Az előrejelzések szerint 2050-re az egy főre jutó állati eredetű termékek fogyasztása Európában lényegében változatlan marad, évi körülbelül 88 kg/fő szinten marad, ami mindössze 0,8 kg-os csökkenést jelent a jelenlegi értékhez képest. Globálisan ezzel szemben a kereslet jelentős növekedése várható, az egy főre jutó fogyasztás elérheti a 69 kg/fő/év értéket, ami 23%-os növekedésnek, vagyis körülbelül 14,7 kg-os többletfogyasztásnak felel meg a mai szinthez képest. Ez az eltérés azt mutatja, hogy Európa már egy kiforrott, érett fogyasztási szakaszban van, amely összhangban áll a táplálkozási ajánlásokkal.

A hosszú távú fogyasztási rendek jelentős eltéréseket mutatnak az egyes húsfajták tekintetében. 1960 és 2019 között a baromfihús-fogyasztás egy főre vetítve 13 kg-mal nőtt, elérve a 16 kg/fő szintet, miközben a sertéshús-fogyasztás 7,5 kg-mal emelkedett, szintén körülbelül 16 kg/fő mennyiségre. A halfogyasztás 7 kg-mal nőtt, így megközelítőleg 12 kg/fő szintet ért el. Ezzel szemben a marhahús-fogyasztás összességében 0,5 kg-mal csökkent és évi 9 kg/fő körül stabilizálódott, ugyanakkor az 1990-es évek vége óta mintegy 30%-os visszaesést mutat. A juh- és kecskehús-fogyasztás továbbra is alacsony, nagyjából 2 kg/fő/év és csak minimális, 0,1 kg-os csökkenést mutat.

Táplálkozási szempontból a dokumentum kiemeli, hogy az állati eredetű élelmiszerek továbbra is fontos szerepet töltenek be a táplálkozásban, mivel kiváló minőségű fehérjéket és olyan nélkülözhetetlen mikrotápanyagokat biztosítanak, mint a vas, a cink és a különféle vitaminok. Az európai ajánlások például heti legfeljebb 500 gramm főtt vörös hús fogyasztását javasolják (ami körülbelül 750 gramm nyers húsnak felel meg), hangsúlyozva a kiegyensúlyozott táplálkozás fontosságát, a hús fogyasztásának teljes elhagyása helyett. A húsmentes étrendek követése ugyanis gondos tervezést igényel a tápanyaghiányos állapotok kialakulásának elkerülése érdekében.

Az állandó gyepterületek mint nélkülözhetetlen ökológiai infrastruktúrák

Az európai állattenyésztés szorosan kapcsolódik a földhasználathoz: a mezőgazdasági területek 34%-át állandó gyepterületek alkotják. Ezek az ökoszisztémák egyszerre biztosítanak környezeti stabilitást és támogatják a mezőgazdasági termelést. Jelentőségük ellenére az Európai Unió 1990 óta mintegy 10 millió hektár mezőgazdasági területet veszített, amelyből 5 millió hektár állandó legelő és gyepterület volt. Ez a hanyatlás nem csupán a vidéki táj átalakulását jelenti, hanem közvetlenül befolyásolja Európa azon képességét is, hogy fenntartható, ellenálló termelési rendszereket tartson fenn.

Az állandó gyepterületek kulcsfontosságú ökológiai funkciókat töltenek be. Tartósan és stabilan tárolják a szenet a talajban, gazdag biodiverzitásnak adnak otthont, védik a talajt az eróziótól és szabályozzák a vízkörforgást. Egyúttal szerves részét képezik azoknak a mezőgazdasági tájaknak, amelyek számos európai régió arculatát meghatározzák. Ezen területek eltűnése tehát nem egyszerűen csak mezőgazdasági veszteséget jelent, hanem a vidéki ökoszisztémák szerkezeti gyengülését is.

Szerepük klímavédelmi szempontból különösen jelentős. A trópusi erdők a világ legnagyobb természetes szénraktárai közé tartoznak, hektáronként mintegy 240 tonna CO₂-egyenértéket tárolva. Az európai állandó gyepterületek ugyanakkor szintén számottevő mennyiséget, hektáronként 130-160 tonna CO₂-egyenértéket kötnek meg a biomasszában és a talajban együttvéve. Ezért a legelők elvesztése kibocsátási forrássá válik, míg megőrzésük azonnali és alacsony költségű klímavédelmi intézkedésnek tekinthető. Az extenzív állattenyésztési rendszerek fenntartása egyben a kontinens egyik legfontosabb szénelnyelő rendszerének megőrzését és az éghajlatváltozás elleni küzdelmet közvetlenül támogató természetes infrastruktúra védelmét is jelenti.

Az európai állattenyésztés a világ leghatékonyabbjai közé tartozik

Az európai állattenyésztés hatékonyságát gyakran alábecsülik, a rendelkezésre álló adatok azonban mást mutatnak. Az uniós állattenyésztési ágazat a világ legjobbjai közé tartozik az előállított fehérje kilogrammjára jutó üvegházhatású gázkibocsátás tekintetében, köszönhetően a magasszintű környezetvédelmi normáknak, a genetikai fejlesztéseknek és a korszerű állattartási technológiáknak.

Egy másik kulcsfontosságú tényező erősíti ezt a hatékonyságot: a felhasznált takarmányok 88%-a emberi fogyasztásra alkalmatlan. Ezek főként rostos takarmányokból, mezőgazdasági- és élelmiszeripar melléktermékekből állnak, amelyek takarmányozási célú felhasználás nélkül egyébként hulladékká válnának. Az állattenyésztés ezeket magas hozzáadott értékű élelmiszerekké alakítja, jól mutatva a szektor központi szerepét a körforgásos gazdaságban.

Ez azt jelenti, hogy az európai állattenyésztés nem verseng a humán élelmiszerellátással az erőforrásokért, éppen ellenkezőleg, hozzáadott értéket teremt olyan anyagokból, amelyek egyébként hulladékként végeznék, ezáltal hozzájárul a biológiai alapú gazdálkodáshoz. Az Európai Unió azzal is kiemelkedik, hogy a világ legalacsonyabb kibocsátási intenzitásával rendelkező termelői közé tartozik. Ezt a magas termelékenység, a hatékony tápanyag-gazdálkodás, a növénytermesztést és állattartást integráló rendszerek, valamint az állandó gyepterületek szénmegkötő hatása teszi lehetővé. Az európai termelés csökkentése és a gyengébb szabályozással rendelkező országokból származó importtal való helyettesítése csak növelné a globális kibocsátásokat és további nyomást gyakorolna a törékeny ökoszisztémákra, például a trópusi erdőkre.

„Kibocsátás szivárgás”: a kibocsátások nem csökkennek, csak máshová helyeződnek át

Az egyik legjelentősebb környezetvédelmi aggály az úgynevezett „emission leakage”, vagyis a kibocsátás szivárgás kockázata. Ez akkor következik be, amikor egy ország környezetvédelmi okokra hivatkozva csökkenti saját termelését, ugyanakkor továbbra is ugyanannyi terméket fogyaszt, csupán importból fedezi a keresletet és a behozatal olyan régiókból történik, ahol lényegesen enyhébb szabályok vannak érvényben. Papíron az európai kibocsátások csökkenése látszik, a valóságban azonban a kibocsátások csak más országokba tevődnek át, gyakran olyan helyekre, ahol a termelés éghajlati hatása sokkal nagyobb.

Az állattenyésztésben ez a jelenség különösen jól megfigyelhető. Ha Európa csökkenti a hús vagy a tej termelését, a kereslet nem csökken, azt olyan országokból származó import elégíti ki, ahol gyakoribb az erdőirtás és alacsonyabb a termelés hatékonysága. Az európai termelés gyengébb szabványokkal rendelkező országokból származó importtal való kiváltásának eredményeként nemcsak az üvegházhatású gázok kibocsátása növekedhet, hanem a biológiai sokféleség csökkenése is fokozódhat. A gyakorlatban ez azzal a kockázattal jár, hogy az eredmény a kívánt hatással ellentétes lesz: Európa „zöldebbnek” tűnhet a statisztikákban, de a bolygó egésze rosszabb állapotba kerül.

Konkrét fellépés az antimikrobiális rezisztencia ellen

Az Európai Unió az utóbbi években jelentős előrelépést tett az állategészségügyben, különösen az antibiotikumok felelős használata területén. 2011 óta az állatgyógyászatban alkalmazott antimikrobiális szerek értékesítése 53%-kal csökkent, ami az állattenyésztési gyakorlatok strukturális átalakulását tükrözi. Egyes kategóriák esetében még nagyobb visszaesés figyelhető meg, a 3. és 4. generációs cefalosporinok felhasználása 49%-kal csökkent, a különösen kritikus jelentőségű polimixinek alkalmazása pedig drámai mértékben, 91%-kal esett vissza.

Ezek az eredmények jól mutatják az antimikrobiális rezisztencia elleni küzdelem melletti valódi elkötelezettséget, amely napjaink egyik legjelentősebb globális egészségügyi kihívásává vált.

Az eredmények a világ egyik legszigorúbb szabályozási rendszerének részét képezik. Az Európai Unió tiltja a hormonok és az antibiotikumok növekedésserkentőként történő alkalmazását, valamint magas szintű nyomonkövethetőségi és élelmiszerbiztonsági követelményeket ír elő. Az importált termékek azonban nem mindig felelnek meg ugyanezeknek a szabályoknak, ezért számos érdekelt fél a szabványok teljes körű kölcsönösségét szorgalmazza, biztosítva ezáltal, hogy az európai piacra belépő minden termék ugyanazoknak a minőségi és fogyasztóvédelmi követelményeknek feleljen meg.

A Farm Europe stratégiai javaslatai

A Farm Europe egy olyan jövőképet vázol fel, amelyben az európai állattenyésztés a strukturális nehézségek ellenére továbbra is stratégiai jelentőségű ágazat marad a kontinens jövője szempontjából. Az ágazat az élelmiszer-önrendelkezés egyik pillére, a vidéki gazdaságok hajtóereje és az ökológiai átmenet kulcsszereplője lehet, amennyiben megfelelő szakpolitikai támogatást kap. A valódi kockázatot nem maga az állattenyésztés, hanem annak fokozatos hanyatlása jelenti.

Az ágazat jövője azon múlik, hogy sikerül-e összehangolni az innovációt, a fenntarthatóságot és a versenyképességet úgy, hogy mindeközben megőrzik a helyi területekkel és az európai élelmiszer-kultúra hagyományaival való erős kapcsolatot. A Farm Europe a termelés újjáépítését, az állattenyésztés környezeti előnyeinek fokozását, valamint a technológiába, a genetikába és az automatizálásba történő beruházást szorgalmazza, a bürokrácia csökkentése és a minőségbiztosítási rendszerek előmozdítása mellett. A bioökonómia is kulcsfontosságú a biogáz, a természetes tápanyagutánpótlók és a melléktermékek értéknövelése révén. Javasolja továbbá egy magas szintű uniós csoport létrehozását, melynek feladata lenne egy ötéves ütemterv kidolgozása.

A Farm Europe stratégiája három pilléren nyugszik, a gazdasági ellenálló képesség megerősítésén, a fenntarthatóság és az innováció fejlesztésén, valamint a stabil irányítás biztosításán, amely védi az oltalom alatt álló eredetmegjelöléseket és földrajzi árujelzőket, továbbá szabályozza a szintetikus termékek előállítását.

Az európai állattenyésztést újra kell éleszteni, nem pedig visszaszorítani, ugyanis az megfelelő támogatás mellett képes minőségi élelmiszereket előállítani, elősegíteni az ökológiai átállást és megerősíteni Európa szuverenitását.

 

Forrás: NAK / Borovka Zsuzsa

Tagok

barion

A honlapot készítette: MACROWEB