Az állattenyésztési élelmiszerláncban tevékenykedő, hasonló gondolkodású uniós partnerekből álló „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában arra hívja fel a figyelmet, hogy az európai állattenyésztés megítélése nem korlátozódhat kizárólag a klímavédelmi szempontokra.
Az ágazat szerepe jóval túlmutat az üvegházhatású gázkibocsátás kérdésén, az hozzájárul az élelmezésbiztonsághoz, a vidéki foglalkoztatáshoz, a körforgásos biogazdasághoz, a biodiverzitás fenntartásához és Európa stratégiai autonómiájához. A kommunikációs anyag az állattenyésztés sokoldalú társadalmi és gazdasági értékére irányítja rá a figyelmet, valamint arra, hogy a fenntarthatóságot az ágazat teljes hozzájárulásának figyelembevételével szükséges értékelni.
A közelmúltban bemutatott Európai Állattenyésztési Stratégia paradigmaváltást jelent: miközben számol az állattenyésztés környezeti hatásaival, elismeri, hogy az ágazat Európa számára képviselt értéke nem mérhető kizárólag CO₂-egyenérték tonnákban.
Az állattenyésztésről szóló európai viták évek óta elsősorban arra a kérdésre összpontosultak, hogy „Mennyire szennyezi a környezetet az állattenyésztés?”. Az első Uniós Állattenyésztési Stratégia, amelyet az Európai Bizottság 2026. július 7-én mutatott be, ugyanakkor elismeri, hogy ez a megközelítés önmagában nem elegendő az ágazat jövőjének meghatározásához.
Az állattenyésztést ma már az európai élelmiszerrendszer stratégiai jelentőségű elemének tekintik, amely nem csupán a fenntarthatósághoz kapcsolódik, hanem az élelmezésbiztonsághoz, a stratégiai autonómiához, a versenyképességhez, a foglalkoztatáshoz, a vidéki térségek fennmaradásához, a biológiai sokféleséghez, a tájképi értékek megőrzéséhez, a rezilienciához és a biológiai alapú gazdálkodáshoz is. Ez felvet egy tágabb és szándékosan provokatív kérdést: Mit veszítene Európa, ha az állattenyésztés drasztikusan visszaszorulna, vagy területének számottevő részéről teljesen eltűnne? Ez kulcsfontosságú kérdés, ha a fenntarthatóságot valóban átfogó módon kívánjuk értelmezni és kezelni.
A „Mennyit bocsát ki?” kérdéstől a „Mit állít elő?” kérdésig
Egy mezőgazdasági rendszert nem lehet egyetlen mutató alapján megítélni. Az állattenyésztés nemcsak húst, tejet, tojást és más, tápanyagban gazdag élelmiszereket állít elő, hanem gazdasági értéket teremt, munkahelyeket biztosít és olyan térségi funkciókat is ellát, amelyek nem értékelhetőek pusztán az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérlege által.
Az Európai Bizottság adatai is megerősítik az ágazat jelentőségét, mely mintegy 4 millió gazdaságban, 7 millió munkahelyet és évi 400 milliárd eurós árbevételt teremt, ami az európai mezőgazdaság hozzáadott értékének közel 40%-át adja. 2025-ben az állati eredetű termékek exportja megközelítette az 53 milliárd eurót, miközben az import értéke mintegy 16 milliárd eurót tett ki. E számok mögött egy összetett értéklánc húzódik meg, amely magába foglalja a gazdaságokat, a feldolgozóipart, a takarmányelőállítást, az állategészségügyi szolgáltatásokat, a szállítást, az élelmiszeripart, a kutatást és a kereskedelmet, mindezek által támogatva a teljes helyi gazdaságot. Éppen ezért az állattenyésztés visszaszorulása nem csupán termelési következményekkel járna, hanem számos vidéki térség gazdasági és társadalmi szövetét is gyengíthetné.
Az állattenyésztés mint élelmezésbiztonsági infrastruktúra
Az új Európai Állattenyésztési Stratégia egyik legfontosabb aspektusa az élelmezésbiztonsággal kapcsolatos. Egy rugalmas és ellenálló élelmiszerrendszer nem támaszkodhat kizárólag a növénytermesztésre, mivel az állattenyésztés lehetővé teszi az emberi fogyasztásra közvetlenül nem alkalmas erőforrások, alapanyagok élelmiszerekké való alakítását. Az FAO kutatói által végzett és a Global Food Security című folyóiratban publikált tanulmány szerint az állatállományok takarmányozására szánt alapanyagok mintegy 86%-a emberi fogyasztásra nem alkalmas komponensekből áll, míg a legeltetésre használt földterület 57%-a nem alkalmas hatékony növénytermesztésre. Emiatt az az egyszerű érvelés, hogy az állati takarmányok előállítása „konkurál az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek termelésével”, túlzott leegyszerűsítése a kérdésnek. A takarmányon, a melléktermékeken és a nem ehető biomasszán keresztül az állatállományok a humán táplálkozásban egyébként nem hasznosítható erőforrásokat magas tápértékű élelmiszerekké alakíthatja. Az állatállományok, a takarmányelőállítás, a talajok és a legelőterületek hasznosítása közötti kapcsolatot ezért minden esetben egyedileg kell értékelni, figyelembe véve a különböző termelési rendszerek jellemzőit.
Az állattenyésztés szerepe különösen jól láthatóvá válik a hegy- és dombvidéki területeken, valamint a kedvezőtlen adottságú térségekben, ahol a gabonafélék vagy más növények termesztése nehézségekbe ütközik, vagy akár lehetetlen is lehet és a legeltetés a kevés lehetőségek egyike a földterületek mezőgazdasági célú hasznosítására. A legeltetés emellett szerepet játszik a táj fenntartásában és egyes élőhelyek megőrzésében is, mivel bizonyos körülmények között hozzájárul a nyílt gyepterületek és legelők fenntartásához, valamint a cserjésedés visszaszorításához.
Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a biológiai sokféleséggel és a környezettel való kapcsolat a megfelelő gazdálkodási gyakorlattól, a legeltetés intenzitásának mértékétől és az adott terület sajátosságaitól egyaránt függ. Ezért túl kell lépni az „igen vagy nem az állattenyésztésre” típusú vitákon és inkább azt kell vizsgálni, hogy az egyes térségekhez mely állattenyésztési formák illeszkednek a legjobban, milyen gazdálkodási gyakorlatokkal, állatsűrűséggel és célkitűzésekkel. Emellett kerülni kell az olyan szakpolitikai intézkedéseket, amelyek hátrányosan érintik, vagy épp büntetik az extenzív rendszereket, mivel azok területi funkciói, ökoszisztéma szolgáltatásai nehezen vagy egyáltalán nem helyettesíthetőek.
A trágyától a körforgásos biogazdaságig
A trágya egy újabb példa arra, hogy miért leegyszerűsítő hozzáállás az állattenyésztést kizárólag a kibocsátások szempontjából értékelni. Megfelelő kezelés mellett a szerves trágya visszajuttathatja a talajba a nitrogént, a foszfort, a káliumot és a szerves anyagokat, ezáltal támogatva a talaj termékenységét, valamint csökkentve az ásványi műtrágyáktól való függőséget. Az Európai Bizottság a körforgásos gazdaságra épülő szemléletének részeként ösztönzi a tápanyagok visszanyerését és a trágyakezelés során kinyerhető, tápanyagutánpótlásra használható elemeknek az újrahasznosítását, mint például a RENURE (Recovered Nitrogen from Manure - Trágyából visszanyert nitrogén) módszer alkalmazását.
Ez a szemlélet az állattenyésztést a tágabb értelemben vett bioökonómia részévé teszi, amelyben a szerves trágya, a biomassza és a különböző melléktermékek energia és egyéb anyagok előállítására is felhasználhatók. Az állattenyésztés így egy olyan összekapcsolt rendszer szerves elemévé válik, amely magában foglalja a mezőgazdasági termelést, a talaj termékenységét, a takarmány-előállítást, az energiatermelést, az élelmiszeripart, a vidéki foglalkoztatást és az innovációt egyaránt. Az állattenyésztési ágazat értéke ezért csak akkor tárul fel teljes mértékben, ha nem egyetlen elemét, hanem a teljes agrár-élelmiszeripari rendszert vizsgáljuk.
Stratégiai autonómia és importfüggőség
Egy másik stratégiai kérdés Európának az EU-n kívülről származó mezőgazdasági inputoktól való függősége, különösen az állati takarmányozásban felhasznált fehérjeforrásoktól való függőség. Az Európai Bizottság szerint az EU-ban felhasznált magas fehérjetartalmú olajosmag-darák és fehérjenövények 74%-a importból származik. A megoldás nem az állattenyésztés visszaszorítása, hanem Európa fehérjenövény-termesztésének megerősítése, a források diverzifikálása, a helyi takarmányellátás fejlesztése, valamint a növénytermesztés és az állattenyésztés jobb integrációja, összhangban a Fehérje Cselekvési Terv célkitűzéseivel is. Az európai állattenyésztés visszaszorulása, az állati eredetű termékek előállításának mérséklése, amelyet növekvő import kísérne, a termelést és az ahhoz kapcsolódó környezeti terheléseket az EU-n kívülre helyezhetné át anélkül, hogy valódi globális klímavédelmi előnyt eredményezne, miközben növelné Európa függőségét a külföldi ellátási láncoktól.
Ha az európai állattenyésztést jelentősen visszaszorítanánk, annak következményei messze túlmutatnának az állati eredetű élelmiszerek termelésének csökkenésén. A folyamat hatással lenne a foglalkoztatásra, a gazdasági értékteremtésre, a vidéki közösségekre, a legelő- és tápanyag-gazdálkodásra, valamint a biomassza és a melléktermékek értékteremtő képességére is. Ezért az EU Állattenyésztési Stratégiája más megközelítést képvisel: jobb termelés az innováció, a digitalizáció, a genetikai fejlesztések, a hatékonyabb takarmányozás, a tápanyag-gazdálkodás, a klímaadaptáció, az európai növényi fehérjeforrások előállításának fokozása, a körforgásos gazdaság és a magasabb szintű állatjólét révén. A fenntarthatóságot ezért nem lehet kizárólag a kibocsátásokkal mérni.
Mi az a fő változás, amit az EU Állattenyésztési Stratégiája bevezetett?
Az EU Állattenyésztési Stratégia túlmutat a klíma-alapú, éghajlatvédelmi szempontokra összpontosító értékelésen, elismerve az állattenyésztés szerepét az élelmezésbiztonság, a vidéki gazdaságokban, a biodiverzitásban, a rezilienciában és a stratégiai autonómiában.
Miért fontos az állattenyésztés az európai élelmezésbiztonság szempontjából?
Az európai állattenyésztés a takarmányokat, melléktermékeket és egyéb, emberi fogyasztásra nem alkalmas erőforrásokat tápláló élelmiszerekké alakítja át, miközben hasznosítja a gyepterületeket és a hatékony növénytermesztésre nem alkalmas földterületeket is.
Hogyan járul hozzá az állattenyésztés a körforgásos biogazdasághoz?
Az állatállomány szerves trágyát és más melléktermékeket biztosít, amelyek visszajuttathatják a tápanyagokat a talajba, csökkenthetik az ásványi műtrágyáktól való függőséget és támogathatják a körforgásosabb európai agrár-élelmiszeripari rendszert.
Az EU stratégiája az állattenyésztés visszaszorítását szorgalmazza?
Nem. A hangsúly nem a termelés visszafogásán, hanem a jobb és hatékonyabb termelésen van. Ez az innováció, a hatékonyság javítása, az európai növényi fehérjeforrások előállításának fokozásán, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a körforgásos gazdaság és a magasabb állatjóléti szint fenntartása révén valósítható meg.
Forrás: NAK / Borovka Zsuzsa
