A klímaváltozás hatására Magyarországon is egyre gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási események, köztük a csapadék mennyiségének és eloszlásának kiszámíthatatlansága. Egyre gyakrabban jellemzőek a hosszú aszályperiódusok és a rövid, intenzív záporok, amelyek komoly kihívást jelentenek a gyepeken történő megfelelő gazdálkodás szempontjából.
Januárban megjelent cikkünkben 7 pontban fogalmaztuk meg a legfontosabb teendőket, amelyekkel kedvezőbbé lehet tenni a mezo- és mikroklímát, valamint a talajállapotot. A következő hét lapszámban ezeket a pontokat fejtjük ki bővebben.
TALAJBORÍTOTTSÁG
A gyepeken történő gazdálkodás legfontosabb eleme a kellően zárt növényállomány létrehozása és fenntartása. A zárt kifejezés a növények felszínborítására utal. Ha felülről vizsgáljuk a gyepeket, és nem látható a talaj, akkor 100%-os borításról beszélünk. Ennek a megvalósulása nem igazán gyakori, hiszen a növények között mindig van, amelyik kipusztul. A lazabokrú pázsitfüvek élettartama például 4–6 év, így, ha helyesen történik a legeltetés, akkor is kialakulhatnak átmenetileg borítatlan részek. De gyakori a hangyabolyok, vakondtúrások, esetleg a vaddisznók túrása hatására kialakuló foltok is. A legeltetésre vagy kaszálásra használt gyepeken ideális esetben 90% fölött alakul a növények összes borítása, tehát maximum a talaj 10%-a látható felső nézetből.
CSÖKKENT PÁROLGÁS
Az aszály szempontjából a zárt gyepállomány legfontosabb hatása, hogy felszíni párolgással kevesebb vizet veszít a talaj. Ahol nincsenek növények, ott könnyen kialakulnak azok a hajszálnyi repedések és kapillárisok, amelyek felgyorsítják a párolgás sebességét. A borítatlan talaj hamarabb felmelegedik, és a felső réteg könnyen ki szárad. Ez nem csak a vízveszteség miatt káros, hanem a száraz talajt könnyebben viszi a szél, nagyobb arányú erózióval kell számolni.
ÁRNYÉKOLÁS ÉS LÉGMOZGÁS
A növények jelenléte árnyékoló hatású, tehát a talaj kevésbé melegszik fel a nyári hőségben. Ez kedvezőbb mikroklímát teremt a növények gyökérzónájának és a talajban élő baktériumoknak, gombáknak. A talaj tápanyag-szolgáltató és vízmegtartó képessége pedig nagyban függ ezektől az apró szervezetektől. Az aszályra hajlamos területeken érdemes a gyepet alkotó növényeknek magasabb tarlót hagyni a július-augusztusi időszakra. Azonban ez nem egyenlő azzal, hogy egyáltalán nem legeltetjük vagy kaszáljuk le ezeket a gyepeket a nyári időszak előtt. Ha lábon szárad le a gyep, vagyis a gyepalkotó növények sűrű, magas tömeget alkotnak, szintén negatív hatásokra számíthatunk. Amikor a gyeptársulást nem járja át kellő mértékben a szél, akkor az ilyen gyep felmelegszik, befülled, mintha dunsztba raktuk volna. Ez a gyepnövényeknek, és a hozzájuk kötődő élővilágnak is kedvezőtlen. Érdemes tehát 12–20 centiméter magas tarlót hagyni, így érvényesül az árnyékoló hatás, de a levegő is kellő mértékben mozog a növények között.
A teljes cikket a Magyar Állattenyésztők Lapjának májusi számában olvashatják
