Nehéz helyzetben van a tejágazat. Sújtja a tejár, a klímaváltozás, a folyamatosan változó világgazdaság. A mezőgazdaság nehézipara? Igen. Késélen táncol az önellátó képesség mindezen okokból kifolyólag? Igen. A klimatikus viszonyokból adódó nehézségek felvázolása talán segítséget nyújthat abban, hogy világosan lássuk a tendenciákat, a fundamentumok remegését és a változás/változtatás szükségességét – legalább szakmai szempontból.
Tendenciaszerűen és drámai mértékben csökken a silókukorica termőterülete hazánkban. Az elmúlt 10 évben átlagosan kb. 30%-kal kevesebb területet vetettünk be silókukoricával. Ez az érték 2013-óta 44% (1. ábra). A gazdaság érzékeny a változásokra és egyértelműen reagált a klímahelyzetre.
Az elmúlt 5 éves periódusban (2021–2025) fele mennyiségű kukoricaszilázst silóztunk be, mint a korábbi 8 év átlagos értéke (2013–2020). A 2. ábrán látható a 2020 után bekövetkezett klimatikus törés. Nem valószínű, hogy 7 rossz év után 7 jó év következne, mint a Bibliában leírtak szerint az ókori Egyiptomban. 3000 évvel később ugyanis a klímaváltozás tartós és erősödő szárazságot, valamint hőstresszt ígér a nyári időszakban. Arra kell készülnünk, hogy valahogy pótoljuk a hiányzó tömegtakarmány-mennyiséget a jövőben, ami stratégiai változást jelent a hazai szarvasmarhatartásban. 2008 óta ismerjük az olaszperjét, később megérkezett a tömegtakarmányként etethető rozs és a tritikálé, a Festulolium-család, a BMR-cirok, a korszerű szudáni fű. Úgy tűnik, az őszi vetésű fűfélék és gabonák segíteni fognak az átstrukturálásban, mivel az őszi-téli-tavaszi csapadék nagyobb biztonsággal érkezik meg hozzánk. Most, mikor írom e sorokat, nagy pelyhekben esik a hó... A rendkívül kedvező táplálóhatású és táplálóértékű BMR-cirok, valamint az új szudáni fű számára azonban már nem lesz ennyire kedvező a klíma, különösen az Alföldön. Ezek afrikai, de nem sivatagi növények: legalább 200 mm csapadékra nekik is szükségük van a vegetációs időszakban. Ez tehát a globális hazai kép.
Nézzük a lokális helyzetet. A hozamok hektikus változékonysága és tendenciaszerű csökkenése (3. ábra) kockázatossá tette a tehenek kukoricaszilázs-alapú ellátását, valamint a fajlagos költségek emelkedését is magával hozta. Ma már csak nosztalgiával emlékezhetünk a 8-10 Ft/kg kukoricaszilázs-önköltségre. A tehenészet biztonságos tömegtakarmány-ellátásának a jövőben az öntözés az alapja azon termőhelyeken, ahol a hőstressz kockázata mérsékelt. Elsősorban tehát a Dunántúlon és Észak-Magyarországon jelent megoldást a silókukorica öntözése. Ehhez azonban nem csak az öntözőberendezés kiépítése szükséges. A Dunától és a nagyobb hozamú folyóktól távolabb eső területeken az őszi-téli-tavaszi többletvíz tárolására alkalmas víztározók létesítése is alapvető jelentőségű. Az a vidék, ahol nemcsak az aszály a probléma, hanem számolni kell a forró napok (Tmax ≥ 35°C) számának növekedésével is, oda a silókukorica már nem való. Az 1991 és 2020 közötti időszakban átlagosan 3 ilyen napunk volt a nyár folyamán, tavaly 8. A silókukoricának elég 4-5 forró nap egymást követően, hogy indítani kelljen a szecskázót.
Eddig a hozamokról esett szó, nézzük a táplálóértéket. A keményítőtartalom (4. ábra) értéke 2013 és 2020 között 321 g/kg sza. volt, míg 2021 és 2025 között 279 g/kg sza. Tehát ebben az esetben is csökkenő tendencia látható, és különösen az utolsó 5 év volt terhelt. A 2025-ben betakarított kukoricaszilázsokból (az előzetes adatok szerint) már megint hiányzik 80-130 g/kg sza. keményítő, amit pótolni kell valahogy. A tarlómagasság beállítása nehéz döntés, különösen hőstresszes és aszályos időben, kis hozam mellett. A szántóföldön augusztusban azonban már nincs más eszköz a kezünkben a keményítőtartalom emelésére. A várakozás a nagyobb keményítőtartalomra ugyanis felemészti az emészthető keményítőt a szemben.
Az ábrák, táblázatok és a teljes cikk a MÁL márciusi számában tekinthetők meg
