Az „Európai Állattenyésztés Hangja” elnevezésű csoport újabb kommunikációs anyagában arra hívja fel a figyelmet, hogy az állattenyésztés és a haszonállatok továbbra is központi szerepet játszanak a jövő élelmezési rendszereiben és az élelmezésbiztonság fenntartásában. Kiemeli, hogy a jövő állattenyésztési ágazatának a genetikára, a precíziós takarmányozásra, a digitális technológiákra, valamint az innovatív gazdálkodási gyakorlatokra kell támaszkodnia, annak érdekében, hogy a szektor környezeti terhelése csökkenjen, miközben társadalmi és gazdasági szerepe erősödjön. A fenntarthatóság tehát nem azt jelenti, hogy „mindenáron kevesebb állatot” kell tartani!
A fenntarthatóság tekintetében az állattenyésztés gyakran heves viták középpontjában áll. Egyrészt bírálják a természeti erőforrások túlzott mértékű felhasználása és az üvegházhatású gázok kibocsátása miatt, másrészt azonban az ágazat pótolhatatlan élelmiszer-, jövedelem- és kultúra forrást is jelent.
A nemrégiben elindított „Közös alapelvek és intézkedések a fenntartható állattenyésztésért” című kezdeményezés közös fenntarthatósági programot határozott meg, hangsúlyozva, hogy a szektor által biztosított környezeti előnyök, a gazdálkodók megélhetése és az élelmezésbiztonság egyaránt fontos célok, miközben a gazdálkodókat a párbeszéd középpontjába helyezi. A dokumentumot tíz nemzetközi szervezet dolgozta ki és hagyta jóvá, amelyek együttesen lefedik a globális állattenyésztési értéklánc jelentős részét – beleértve a húsmarha-, a tejelőmarha-, a tojás-, a gazdálkodói, a takarmány-, az állategészségügyi, a hús- és a baromfi szektort, valamint a feldolgozóipart és a gyapjúágazatot egyaránt, lehetőséget teremtve a kormányokkal, intézményekkel és partnerekkel való együttműködéshez a fenntartható állattenyésztésre való áttérés felgyorsítása érdekében.
A felvázolt alapelvek kiegyensúlyozott perspektívát kínálnak, hangsúlyozva, hogy a fenntarthatóság nem azt jelenti, hogy „mindenáron kevesebb állatot” kell tartani a termelés válogatás nélküli csökkentésével, hanem azt, hogy "jobban tenyésztett/tartott állatokat" kell tartani, olyan innovációk segítségével, amelyek amellett, hogy csökkentik a környezeti terhelést, erősítik az ágazat társadalmi és gazdasági szerepét is.
Háromdimenziós fenntarthatóság: Miért maradnak az állatok nélkülözhetetlenek
A szöveg egy kulcsfontosságú gondolatot hangsúlyoz: a fenntarthatóság az ökológiai, gazdasági és társadalmi szempontok egyensúlyáról szól. A kibocsátás csökkentése önmagában nem elegendő, ha ugyanakkor emberek milliói maradnak élelem nélkül, vagy ha a gazdálkodók nem tudnak megélni. Ehelyett a valódi, úgynevezett „háromszoros nyereséget” jelentő megoldásoknak egyszerre kell csökkenteniük az ökológiai lábnyomot, biztosítaniuk a tápláló és megfizethető élelmiszert, valamint támogatniuk az állatokkal foglalkozók megélhetését.
Ma világszerte 1,3 milliárd ember megélhetését biztosítja az állattenyésztés, ami a globális mezőgazdasági GDP körülbelül 40%-át teszi ki. A hús, a tej és a tojás a világ fehérjebevitelének 34%-át, valamint olyan létfontosságú mikrotápanyagokat, mint a B12-vitamin, a vas és a cink biztosítanak, amelyek esetében gyakran hiányállapotok alakulnak ki, különösen a gyermekek és a veszélyeztetett népességcsoportok körében. Az állati eredetű élelmiszerek kiváló minőségű fehérjét és létfontosságú tápanyagokat biztosítanak, amelyek segítenek leküzdeni az alultápláltságot, támogatva a gyermekek egészséges növekedését, kognitív képességeik fejlődését és jobb tanulmányi teljesítményét.
Az állatok a körforgás fenntartásában is szerepet játszanak: az állatok takarmányának 86%-a olyan anyagokból származik, amelyek emberi fogyasztásra nem alkalmasak – például fűfélékből és mezőgazdaságban keletkező növényi maradványokból –, 30%-uk pedig olyan élelmiszeripari melléktermékekből, amelyek egyébként hulladéklerakókba kerülnének. Ezeket az erőforrásokat a haszonállatok emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerekké alakítják át, a szervestrágyán keresztül pedig visszajuttatják a termékenységet a talajba. Emellett olyan mellék- és/vagy társtermékeket is szolgáltatnak, amelyek más ágazatok számára értékesek, mint például a bőr, a gyapjú és a zsír, és amelyeket energiatermelésre vagy takarmányozás céljára is felhasználhatnak.
Egészséges állatok, egészségesebb bolygó
Az egyik legerőteljesebb üzenet az állategészségüggyel kapcsolatos. Az egészségesen, jól fejlődő állatok termelékenyebbek, kevesebb erőforrást használnak fel és kevésbé környezetterhelőek. A betegségek megelőzése, a védőoltások kifejlesztésébe és a vakcinázási programokba való befektetés, továbbá a korai diagnózis biztosítása mind kulcsfontosságú lépések a kibocsátások csökkentése és az élelmiszer-, valamint az élelmezésbiztonság megerősítése érdekében. Ennek ellenére ma a globális klímaalapoknak csak egy töredék részét – mindössze 0,01-0,02%-át – különítik el az állategészségügyre, ami feltűnő ellentmondás, tekintettel arra, hogy az egyes állatbetegségek és azok következtében kényszerűen bevezetésre kerülő intézkedések milyen jelentős hatással vannak az éghajlatra és az élelmiszerrendszerekre. A dokumentum ennek a tendenciának a megfordítására szólít fel, hangsúlyozva, hogy az egészséges állatok nagyobb termelékenységet és alacsonyabb kibocsátást eredményeznek az előállított élelmiszer egy adott egységére vetítve.
A jövő állattenyésztési ágazata a genetikára, a precíziós takarmányozásra, a digitális technológiákra, az innovatív takarmány-készítményekre és állatjóléti gyakorlatokra fog támaszkodni. A világ számos régiójában ezek az előrelépések és innovatív megoldások már most lehetővé teszik, hogy kevesebb földterület igénybevételével és alacsonyabb kibocsátással több élelmiszert állítsanak elő, mint a múltban. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy ezek az innovációk elérhetővé váljanak a kisüzemi gazdálkodók számára és előmozdítsák az együttműködésen alapuló tudásmegosztást.
Innováció és megosztott tudás: A gazdálkodók a középpontban
Az alapelvek világosan kimondják, hogy nincs egyetlen, általános érvényű modell a fenntartható állattenyésztésre. Egy kis állatállománnyal rendelkező pásztor Afrikában, egy tejelő gazdaság Európában, vagy épp egy nagy szarvasmarha tartó üzem Dél-Amerikában egészen eltérő kihívásokkal és lehetőségekkel szembesül. A továbblépés útját helyi szinten kell kialakítani, rugalmas szabályozások mentén, amelyek közös célokat határoznak meg, ugyanakkor lehetőséget adnak az egyedi megoldásokra. A fenntartható megközelítéseknek tiszteletben kell tartaniuk a kulturális, gazdasági és földrajzi sokszínűséget, felismerve, hogy minden gazdálkodási környezet egyedi. A szakpolitikáknak eredményorientáltnak kell lenniük, nem pedig előíró jellegűnek, lehetővé téve a helyi viszonyokhoz illeszkedő megoldásokat.
Forrás: NAK/Borovka Zsuzsa
