Az idei év első négy hónapja várakozással telt a magyar halászati ágazat szereplői számára. Az időjárás több esetben is felülírta a megszokott helyzetet, mivel a korai meleg a sekélyebb vizű tógazdaságok tavait hamarabb felmelegítette, mint ahogy ez az elmúlt évtizedekben történt. Ennek pedig olyan következményei voltak, hogy a ponty, amely a magyar haltermelők kenyérhala, korábban „ébredt fel” a téli álmából, ugyanakkor a víz minőségére is oda kellett figyelni. Az oxigénhiány mellett halbetegségekkel is számolni kellett. Dr. Németh István, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) elnöke értékelte az ágazat helyzetét.
Elnök úr, Ön mint az egyik legnagyobb haltermelő, hogyan élte meg az év első hónapjait?
Csokorba gyűjtve a nehézségeket, azt kell mondanom, hogy számos külső tényező nehezíti a termelést, és a piaci helyzet sem rózsás, problémák vannak az értékesítés terén. Kezdjük a termeléssel. Jelenleg a legfontosabb megemlíteni azt a rendkívüli időjárást, ami ez év tavaszán beköszöntött. Egy nagyon gyors, váratlan felmelegedés felborította azt a biológiai ciklust, amit megszoktunk az édesvízi halaink tekintetében. Az interjúnk idején (április 10-én) napközben is 25-28 Celsius-fok melegek vannak, a tavakban a vizek túlmelegedtek, melynek következtében robbanásszerűen ment végbe a halak ívása. Nagy nehézséget okozott ez a meleg a csuka-előnevelésben, a pontyszaporítás előkészítésében, illetve a telelői kapacitások tartásában. Nem számítottunk a klímaváltozás ilyen gyors felpörgetésére, ez komoly hátrányt jelent a tavalyi halkészletek tárolásában, a szaporítások előkészítésében.
Van-e, lesz-e elegendő „vetőmag”, termelési alapanyag?
Ezzel kapcsolatban jó híreim vannak, mert mind ivadékból, mind kétnyaras pontyból sikerült elegendőt termelni, tehát a termelési alapokkal nincsenek problémáink. Aki tavaly a Dunántúlon korábban lehalászta a tavait, annak a tavait sikerült feltölteni, mert a vízellátás is rendben volt. Akinek viszont tavaszra is maradt lehalászni való hala, az most – a Dunántúlon – vízhiánnyal küszködik. Szerintem tartós aszály van jelenleg is Magyarországon, ami az alföldi körtöltéses tavakat nem érinti. Szoros összefüggésben van a klímaváltozással az is, hogy ismeretlen halbetegségek is gyakran megjelennek. S ezek jelentős halelhullást okoznak a természetes vizekben és a tógazdaságokban egyaránt. Az álomkór, a koi herpeszvírus megbetegedések prevenciója nem megoldott, gyógyszeres kezelés nincs, és jelentős darabszámkieséssel küzdünk a tógazdaságokban. A tavaszi felmelegedő vizeken a teleltetést követően jelentős egyedszámú pontyelhullást tapasztalunk. Ezúton is kérjük a kutatókat és a MATE-AKI-HAKI munkatársait, hogy próbáljanak az ágazat segítségére lenni ezen betegségek eredetének a felderítésében, és a prevenció megszervezésében. A haltermelők úgy érzik, hogy egy fekete szobában, sötétben kergetnek egy fekete macskát, mert még csak támpontunk sincs ahhoz, hogy mit csináljunk. De segíti az önköltségek csökkentését, hogy a takarmányárak reális áron realizálódtak. A költségeket növeli, a jövedelmezőséget rontja viszont, hogy a halszállítás költségei jelentősen megnőttek, egyrészt az üzemanyagárak növekedése, másrészt a megdrágult útdíjak miatt.
A teljes interjút a MÁL májusi számában olvashatják
