Gyepjeink fajösszetétele kérődző fajok és lovak takarmányozására akkor tekinthető optimálisnak, ha a talajt legalább 50-60%-ban az állatok számára ehető pázsitfüvek, 20%-ban pillangósvirágú fajok és maximum 20%-ban egyéb nem szúrós és nem mérgező kétszikű fajok borítják.
Legeléstűrésük alapján a pázsitfűfajokat aljfüvekre és szálfüvekre osztjuk. Legelők telepítése esetén elsősorban aljfüveket kell számításba vennünk, különösen szabad-, illetve legelőkertben történő legeltetés esetén. Az aljfüvek hajtásnevelésük során elsősorban tőleveleket fejlesztenek, melyeknek köszönhetően a legeltetéssel járó rágást és taposást kitűnően viselik, és a vegetációs időszakban akár 3-4 legeltetésre érdemes sarjúnövedéket is képesek fejleszteni. Általában alacsonyra, 30-50 cm magasra nőnek, de megfelelő tápanyag- és vízellátás mellett ezt a magasságot meghaladhatják. Kaszálótípusú gyepekben elsősorban töltőfűnek használjuk őket. Bokrosodási típusuk alapján tömött, laza bokrú és tarackos fajokra oszthatjuk őket.
LAZA BOKRÚAK
Angolperje: vetőmagkeverékeink leggyakoribb faja. Ez több okra vezethető vissza. Magtermelése viszonylag kis költségű, agresszív, gyors fejlődésű, így kevésbé gyomosodik a telepítés évében, legelés után gyorsan regenerálódik, illetve kitűnően bírja, sőt igényli a taposást (sportgyepekben is gyakran alkalmazzák). Ennek köszönhetően számos hazai és külföldi fajtáját nemesítették ki. A diploidangolperje-fajták szárazanyag-tartalma általában nagyobb, leveleik finomabbak és sűrűbben állnak, színük világosabb. A tetraploidfajták levelei sötétebbek, a tövek kevesebb, de erőteljesebb hajtást nevelnek, melyek cukortartalma általában meghaladja a diploidfajtákét. Legelőkben mindkét fajtatípust megtaláljuk, de általában utóbbit használják. Hazai (egyre szárazodó, melegedő klímánkon) gyepeinkben való felhasználhatóságának azonban gátat szab jelentős talajnedvesség- és tápanyag igénye. Kompetitív előnyeit kihasználva azonban szárazfekvésben is előfordul, elsősorban utak mentén és erősen taposott helyeken. Magszárba menetelét legeltetéssel meggátolva 4-5 évig alkot tömött gyepet.
TARACKOSOK
Csillagpázsit: főként homoktalajokon, száraz, taposott legelők növénye. Meleg égövi (C4-es) fajként bár rövid a vegetációs ideje, napjainkban mégis felértékelődik a szerepe azokon az alföldi homokterületeken, ahol a tartós aszály miatt pont erre az időre, június végére vagy júliusra a gyep többi faja kisül. Így bár takarmányértéke elmarad a legtöbb pázsitfűfajtól, legeltethető gyepet alkot. Alacsony, elfekvő hajtásai miatt elsősorban az alacsonyan legelő fajok hasznosítják eredményesen, de húsmarhák is megélnek rajta. Szaporítóanyaga kereskedelmi forgalomban nem szerezhető be. Vegetatívan, a tarackok feldarabolásával szaporítható.
Ha több fajról olvasna, akkor lapozzon bele a Magyar Állattenyésztők Lapjának májusi számába!
