A gazdák nemcsak idehaza, de Európa-szerte egyre elégedetlenebbek a helyzetükkel. Miközben kemény munkával egészséges, finom élelmiszerrel látják el az embereket, keserves, gyakran élet-halál harcot kell vívniuk nap mint nap a boldogulásért, és mindezért „cserébe” még támadások kereszttüzébe is kerültek.
A globalista érdekeket tudatosan vagy ostobaságból kiszolgáló, a klíma- és az állatvédelem köntösébe bújó, legtöbb esetben szélsőséges elveket valló, dilettáns mivolta ellenére magabiztosan és meglehetősen agresszíven politizáló körök térnyerése egyre fojtogatóbb légkört teremt.
A helyzetet tovább fokozta, hogy az EU rosszul reagált az ukrán-orosz háborúra, emiatt gazdasági recesszióba került több tagállam, köztük az európai gazdaság motorjának számító Németország is, amely hosszú évtizedek óta a leggyengébb évét zárta tavaly.
Kancellár és szövetségi kormány még soha nem volt olyan népszerűtlen Németországban, mint mostanság. Ezen belül a török származású, zöldpárti, vegetáriánus agrárminiszter kifejezetten közutálatnak örvend termelői körökben. Az ellenszenv nem annyira a tárcavezető étrendjének vagy származásának szól, sokkal inkább annak, hogy az elmúlt években többször is az agráriumot a legfőbb környezetszennyező ágazatként festette le, és rendkívül sok kritikával illette az állattenyésztő ágazatokat.
A német gazdáknak elege lett abból, hogy a szövetségi kormány az ágazatot környezetszennyező közellenségként, indokolatlan juttatások kedvezményezettjeként akarja sokszor feltüntetni, és igazságtalanul teszi első helyre a költségvetési szigor időszakában. Szerintük most is ez történt, amikor tavaly év végén Berlin bejelentette: kivezeti a mezőgazdasági célra felhasznált dízel támogatását, és eltörli az agrárgépek utáni gépjárműadó-mentességet. Ezek az intézkedések 900 millió euró plusz terhet jelentettek volna a német gazdáknak, akik miután a decemberi szórványos demonstrációkkal nem értek el eredményt, január 8-tól egy nagyszabású, az egész országra kiterjedő, egyhetesre tervezett tüntetéssorozatot indítottak el. A fél- és egészpályás útlezárásokkal, forgalomlassítással, traktoros felvonulással, szalma- és hígtrágyaszórással az volt a céljuk, hogy rábírják a kormányt a megszorító intézkedéseinek visszavonására, továbbá a konstruktív együttműködésre, és nem utolsó sorban ráirányítani a társadalom figyelmét az ágazat szerepére és nehézségeire.
A német kormányt meglepte, hogy a társadalom nagyobb része mennyire megértő a tüntető gazdákkal szemben, akikhez néhány napon belül csatlakoztak a vasutasok és a fuvarozó-, valamint a vendéglátó szektorban dolgozók. Az ellenzéki pártok igyekeznek ezt a történelmi helyzetet a maguk javára felhasználni, a kormány pedig feltette az ilyen helyzetben régóta bevált lemezt, és a szélsőjobb előretörésével riogat. A német gazdaszervezetek nem kérnek a politikusokból, igyekeznek a tüntetéseket higgadtan végigvinni és pártsemlegesen lebonyolítani. Ezek ellenére nem lehet tudni, mi lesz ennek a folyamatnak vége.
2024-ben sok választást tartanak Europában és a világban. Hollandiában nyáron az önkormányzati és aztán novemberben a parlamenti választásokat is jól érzékelhető módon befolyásolták a gazdák által elindított mozgalmak. Reméljük, idén minél többen ráeszmélnek az agrárium valódi szerepére, jelentőségére, és a mostaninál jobb pozícióba kerül szeretett szakmánk, az állattenyésztés!
Dr. Wagenhoffer Zsombor
