Amióta ismerem, mindig voltak mellette állatok. Volt, hogy a szobában keltette a fürjeket, a nagyobbak pedig a garázsban zajongtak, ha éppen nem bárányok bégettek, amikor meghallották a hangját. Az udvaron kutyák szaladgáltak boldogan, ahol most épp egy kedves görény, Panni lakik. Akárhogy is történt, valahogy mindig a szarvasmarhákhoz húzott leginkább a szíve. Mikor ajándékozásról volt szó „mindegy csak bocis legyen” – mondta. Ő Herczeg Emese, volt egyetemi szaktársam. A következő interjú vele és kedves párjával, Jenei Bencével készült. Bencét, Emeséhez hasonlóan, nagyon fiatal korában elvarázsolt a vidék szépsége, az állatok és a velük való foglalkozás öröme. Szívesen válaszoltak kérdéseimre és örömmel osztották meg az eddigi élményeiket, sikereiket.
