Amikor 1965-ben vért vettem a Hortobágyi Állami Gazdaság ohat-pusztai mangalica állományában, hogy elkezdjük a fajta fenntartását segítő immunogenetikai vizsgálatokat, majd később a bátmonostori szövetkezeti cigája, a nagydorogi OTAF-telepi cikta, valamint a hortobágyi racka állomány, majd a turai szövetkezetben összegyűjtött parlagi kecskék vizsgálata idején nem gondoltuk és nem is tudtuk elképzelni, hogy mintegy ötven év után mire jut az akkor meglehetősen kis létszámú őshonos (régenhonos) fajták megőrzése.
Lapszám, melyben a cikk megjelent:
